Tizenkilenc év után ismét indult magyar versenyző az alpesi sí világkupában. Farkas Norbertnek ugyan nem sikerült befejeznie a keddi schladmingi szlalomfutamot, de így is óriási élménnyel és sok tapasztalattal gazdagodott a legjobb magyar férfi síelő, aki saját jogán szeretne kijutni a 2014-es szocsi téli olimpiára.

Utoljára 1993-ban, Bónis Attila indult világkupában, azóta többen is versenyezhettek volna, de senki nem élt a kvótával, amelyeket a világranglistán jegyzett pontok alapján osztanak. Farkas úgy érezte,  kell próbálnia magát a világkupában is. Felnőtt vb-ről már volt tapasztalata, 2011-ben óriás-műlesiklásban indult. Legnagyobb eredményét az 2009-es vb-n érte el, az ifjúsági B kategóriában második lett.

Akkora élményt mégsem élt át korábban, mint a schladmingi világkupán. „Óriási volt a hangulat, már a pályabejáráskor tízezer ember között síeltünk, a versenyre pedig közel ötvenezren jöttek ki. Már rögtön a startnál két-háromezer ember őrjöngött, kicsit szokatlan volt. Egy magyar versenyen szinte csak az edzők és a hozzátartozók állnak a pálya mellett.”

A pályabejáráson is meglepődött, az előzetesen beharangozotthoz képest könnyebbnek ítélte azt. Sehol sem találkozott az ígért „szürke jéggel”. Miután leért, azt is elkészítették, száz pályamunkás locsolta fel a pályát, és a rajtra a hóra fagyott víz már egy gyors és nehéz pályát eredményezett.

Farkas 76-os rajtszámmal az utolsók között indult, az addigra erősen lesíelt jeges havon. „Az első három kaput jól vettem, kezdtem megszokni a pályát, korábban még sohasem mentem ilyen preparált havon, a meredek részen aztán kihagytam egy kaput. Szerettem volna lejönni, és néhány embert megelőzni, de a szlalomban ez benne van. Tapasztalatszerzésnek így is jó volt, jövőre itt fogják rendezni a világbajnokságot, és az már az olimpia miatt is számít.”

Farkas nem pihent sokat, egyből a Murauban rendezett junior magyar bajnokságra utazott, az óriás-műlesiklás viszont nem jött össze. A második futamban elesett, és eltörte a kézfejét. Az osztrák orvosok hat-nyolc hét gipszet mondtak, de reméli, a jövő hét végén, könnyített gipsszel már újra elkezdhet a havon technikázni. A márciusi felnőtt magyar bajnokságon már nyerni szeretne.

A még nem húsz éves versenyző már több mint 15 éve síel. Négyévesen szülei magukkal vitték egy szlovák síterepre. Később hobbiversenyeken indult, elkapta a versenyláz, a dobogós helyezések azt mutatták, van tehetsége a sporthoz, így nyolcévesen már egyesületben, tudatosan készült. Serdülőként korosztályos Világkupákon indult, évente 50-60 napot tudott havon tölteni. Ma már legalább annyit, 150 napot tud síelni, mint a sportág menői. Legtöbbször Ausztriában csúszik, itthon életében jó ha kétszer síelt.

Bár az alpesi sí téli sport, a szezon már júniusban kezdődik. „Májusban még pihen az agy és a test, de utána indul az alapozás, az erőnléti edzés, ami nálunk legalább annyira hangsúlyos, mint a technikázás.” Hetente akár 12 edzése is van, nyáron havi kétszer négy-öt napot síel csak, magasan található gleccsereken. Augusztus végétől azán egyre többet tölt havon, a technikázás kap egyre nagyobb hangsúlyt.

A fizikai felkészítést a Miklós Editet is edző Zakariás Zsolt irányítja, a speciális erősítések mellett görkorcsolyás állóképességi edzéseket is előír. Farkas a nagy sínemzetek által már kipróbált programot követi. Síedzéseit az osztrák Armin Brunner irányítja, Farkas két szlovák klasszissal, a Zampa testvérekkel, Adammal és Andreasszal készül, előbbi a világ legjobb ötven síelője közé tartozik . „Mind technikailag, mind mentálisan elég sokat lehet tőlük tanulni, nagyon jó velük edzeni.”

Legfőbb célja, hogy saját jogán kijusson a 2014-es szocsi téli olimpiára, ehhez a világranglista legjobb ötszáz versenyzője közé kell kerülnie. Már a 2010-es vancouveri játékokra is eséllyel készült, de egy sérülés miatt kiesett a magyar válogatósorozatból. Leginkább a szlalom fekszik neki, de az óriás-műlesiklásban is sikeres lehet.