A világ első ismert síklubját 1861-ben alapították Norvégiában, de a Trysil Rifle and Ski Club nem a békés síelők összekovácsolása miatt jött létre, hanem a helyi polgári védelem egyik bástyájának szánták. Merthogy a klub tagjai polgárőrök voltak, és nem a havas lejtő nyújtotta pogány örömöknek hódoltak, hanem sífutó járőrök voltak, akiknél mindig kéznél volt a hatékony járőrözés elengedhetetlen kelléke: a puska.

Hazai rendezésű Európa-bajnokságra készülnek a magyar labdarúgók. A kijelentés igaz, de nem a nagypályás válogatottról van szó, hanem a labdarúgás egyik legvidámabb vadhajtásáról, a futsalról, amelyben Magyarország nemcsak ott van a legjobbak között, de klasszis játékosokkal áll ki. Ha ismered a futball szabályait, nem veszel el, ha mégis érdekelnek a részletek is, jönnek.

Nemrég felidéztük, milyen akváriumban focizni, most egy másik szabad éghez szokott labdajátékot parancsolunk a falak közé, és megismerkedünk a világ létező leghatékonyabb fogyókúrájának szabályrendszerével. A squash, ami igazából csak annyira fallabda, mint például a pelota, leginkább úgy írható le, mint a tenisz biturbó változata, ahol annyira durván pörögnek az események a meccseken, hogy még a labdát is be kell melegíteni hozzá. Tényleg.

A saggitis Hungarorum, libera nos Domine! – hagyta el a kétségbeesett ima fél Európa halomra nyilazott népeinek ajkát, egészen addig, míg a portyázó magyarok le nem szálltak a lóról, és elő nem húzták szablyáikat. Mert hogy lovasok, meg nyilasok vagyunk, azt már az ovisok is tudják, de hogy amúgy istenigazából kardosok is volnánk, azt Fuchs Jenőtől Gerevich Aladáron át Nagy Tímeáig hőseink egész sora kaszabolta az ellenfelek emlékezetébe. Megy a vívó világbajnokság, persze, hogy jön a Sportiskola bejegyzése a témában.

"Adj, király, katonát!" Ismerős, ugye? Az óvónők rémálma nem más, mint az amerikai futball végtelenül leegyszerűsített változata, így igazából minden magyar gyerek elmondhatja magáról, hogy az első találkozása ezzel a sporttal nem akkorra esett, amikor a Bosszú börtönében Stallone arcába fröcsögték a klasszikus mondatot: Hulla vagy, Leone! Beindult a szezon, Faragó Ricsi örömsikolyaitól hangos az éter hétfő éjszakánként, így a Sportiskolának sem maradt más választása, mint bemutatni az első számú amerikai sportot, a footballt.

Egyetlen sportág van a világon, ahol a meccs közben a lelátón elhangzik az a mondat, hogy „Hány cukorral parancsolja a teáját, Lord Gillingham?” Nem újdonság, furcsa hely Anglia, ahol tejet raknak a teába, darált vesével töltenek meg édes tésztát, a napsütéses órák számát pedig egyszerűbb percekben megadni. Úgyhogy meglepődni is felesleges azon, hogy az ország legősibb sportját makulátlan eleganciával kikent-kifent sportolók játsszák nyújtódeszkával a kezükben. Ahhoz, hogy lássuk, mi az a krikett, és mire jó, a legavatottabb szakértőt kértük fel: Török Gábor, a Magyar Krikett Szövetség elnöke volt segítségünkre a cikk elkészítésében.

A lacrosse-ról szóló bejegyzésünk után egy Ausztráliában élő olvasónktól kaptunk egy videót és levelet, melyben ennyi állt: Ez babazsúr az aussie focihoz képest. Rögtön elhatároztuk, a következő poszt témája az Aussie Rules Football lesz. Kontaktsportok kedvelőinek kötelező kattintani!

Korda György kedves mosolyból extatikus sikítozásba csapó közvetítései elhozták Magyarországra a pókerlázat, manapság nem sok baráti társaság van, ahol az összejövetelek ne egy-egy pókerparti körül összpontosulnának. Cirka három évvel ezelőtt az emberek felének fogalma nem lett volna, hogy a drillt üti a full, azt meg tán ketten tudták volna százból, hogy az All-in mit jelent. A magyar ember tehát szeret kártyázni – mostanában egyre gyakrabban derül ki, hogy tud is –, mégis inkább pókerezik, mintsem egy tőrőlmetszett magyar játékba bonyolódna. Pedig a világ legjobb kártyajátékának mi volnánk a szülőatyjai.

Az ember úgy van az új sportok kipróbálásával, mint amikor Thaiföldön elé rakják élete első édes-savanyú gyíkherepörköltjét. Nézegeti, méregeti, nincs nagy bizalma a dologban. Főleg, ha egy olyan kalitkába zárják focizni, ahol padlószőnyeg van, és egy plüssgolyót kell rugdalnia. De a Sportiskola pont azért jött létre, hogy ne finnyáskodjunk, hanem minden kipróbáljunk, amire lehetőségünk van, ha pedig ez a valami már első ízlelésre gyermeki örömöt okoz, akkor egyszerűen kötelességünk megosztani olvasóinkkal. Következzék az első látásra teljes kreténségnek tűnő, de kipróbálás után a bátor kísérletezőt azonnal rabul ejtő jorkyball bemutatása.

A kanadai embert úgy kell elképzelni, hogy nagydarab, kockás ing van rajta, az egyik kezében valami favágásra használatos eszközt, a másikban meg hokiütőt szorongatva bömböli az Oh, Canadát. Helyi sört iszik (amit az ország keleti felében Bleue-nek, a többiben meg Blue-nak hívnak), és vadul tömi magába a poutine-t. Ha nyer a csapata, boldog, ha kikap, szomorú, ha a halálos áldozatok száma mérkőzésenként eléri a minimálisnak mondható ötöt, elégedett. De mi van akkor, ha éppen megérdemelt pihenőjüket töltik a jégkorongozók? Előfordulhat, hogy Kanadában ne lehessen iszonyúan agresszív, végletekig férfias sportmeccseket nézni csak azért, mert elolvadt a jég? Nem, nem fordulhat. Mert amikor nincs hideg, akkor kezdődik a lacrosse-szezon.

A floorball a jégkoronghoz hasonló elvek és szabályok szerint, de teremben (általában kézilabdapályán), műanyag tollú ütővel és műanyag labdával játszott csapatsport. A jégkorongnál lényegesen kevesebb testi ütközés megengedett. Svédországban olyan népszerű a sportág, hogy Henke Larsson, a Manchester United és a Barcelona egykori futballistája a téli szünetben rendszeresen beszáll játszani.

1981-ben az És megint dühbe jövünk című filmből egészen új sportágat ismertünk meg. Bud Spencer, alias Charlie Firpo "a korszak egyik legnagyobb játékosának", Jamón Serranónak öltözve squash-szerű játékot játszott. A legnagyobb pofonok hőse kézre erősített kosárral, iszonyatos erővel lőtte a labdát a falra, amit persze senki sem tudott visszaütni. Azóta sem találkoztunk gyakran a sportággal. Lerántjuk a leplet a jai alairól, vagyis inkább összefoglaló nevén a baszk pelotáról.

A baseballnak nagy szerencséje van: megúszta, hogy lefordítsák a nevét magyarra, és egyúttal ellehetetlenítsék létezését. Mert hát ki jelentené ki büszkén, hogy bázislabdázom? Még inkább: alaplabdázom. Magyarország – sok más mellett – a gólra játszott, első blikkre felfogható labdajátékok mellett tett hitet, nem csoda tehát, hogy a baseball térhódítására nemcsak nálunk, de egész Európában is várnunk kell még néhány évtizedet. A lehetetlen küldetések azonban a Sportiskola blognak mintegy specialitásai lesznek, ezért első bejegyzésünkben nemcsak megkíséreljük elmagyarázni a baseball szabályait, de hátha meg is kedveltetjük olvasóinkkal ezt a pompás játékot.