Nyolcvankét esztendős korában, súlyos betegségben elhunyt Rózsavölgyi István hétszeres világcsúcstartó, olimpiai bronzérmes középtávfutó - erről a család tájékoztatta pénteken az MTI-t. Az utóbbi időben a futólegenda egészségi állapota jelentősen megromlott, szív- és tüdőpanaszokkal kezelték.
Rózsavölgyi egyéniben elért rekordjai mellett húzó embere volt a világcsúcsokat sorozatban megdöntő 4x1500 méteres váltónak, a híres Mikes Ferenc, Tábori László, Rózsavölgyi, Iharos Sándor kvartettnek. Ahogy társait, őt is Iglói Mihály edzette. Az 1956-os melbourne-i olimpián az előfutamban kiesett, ám Rómában (1960), 31 évesen az 1500 méter döntője után felállhatott a dobogó harmadik fokára.
Hétszer nyert magyar bajnokságot, tizenkétszer javított országos csúcsot, 36-szor volt válogatott.
Visszavonulása után a Honvédnál edzősködött, de módszereit, mellyel ő eredményes futó volt, nem fogadták el, így távozott a klubtól. A sikeres atlétát gyanakodva figyelték, mert az Egyesült Államokba disszidált Iglóival kapcsolatban maradt, sőt az USA-ban fedettpályás versenyeken is részt vehetett.
A Honvéd után az öttusaválogatott-keret futóedzője volt. Később a tatai olimpia edzőtábor szakmai vezetőjeként is dolgozott. Nyolcvanéves korában eredményeit elismerve róla nevezték el a tábor atlétikai pályáját.
