Általában a Tour de France-okat meg lehet jegyezni valamiről. Volt a Riises Tour meg az Ullrichos Tour. A mindenféle doppingos Tourok: a Rassmussenes, a Landises és a Festinás. Amikor pedig több Tour folyt össze egyetlen nagy bajnok alatt, akkor az Indurainos Tourok meg az Armstrongos Tourok. A 2010-es versenyen viszont semmi kiemelkedő nem történt, csak egy csomó furcsaság. Ez volt a fura Tour.

A siker az élet minden területén vonzza az irigyeket, a gyűlölködőket, a hátsó szándékot sejtőket és az örök ellenzékieket. Így van ez a fociban is. Amíg a spanyol válogatott nem nyert semmit, csak megbízhatóan leégett minden nagy tornán, nemcsak drukkere volt kevés a világban, hanem ellendrukkere is.

Soha ilyen sok dél-amerikai csapat nem jutott negyeddöntőbe vébén. Korábban afrikai csapat is csak kétszer. Európát csak három, látszólag minden, így a foci szempontjából is különböző ország, Hollandia, Németország és Spanyolország képviseli. És ebből semmi sem véletlen.

Röhög az dél-afrikai, röhög a magyar, röhög az ír és röhög az egész világ. Kínjukban még a franciák is röhögnek. Arra sokan számítottak, hogy amit a francia válogatott bemutat a 2010-es vébén, abban nem lesz sok köszönet, de minden idők egyik leglátványosabb összeomlása még a legvadabb frankofóbok álmaiban sem szerepelt. Ilyet egész egyszerűen még nem látott a világ. Amikor ötven év múlva unatkozó újságírók minden idők legsúlyosabb sportkatasztrófáinak ötös listáját állítják össze, ez a mostani eset mindig benne lesz a válogatásban.

Most már tényleg megtanulhatná mindenki, hogy egy világbajnokságnak mindig három esélyese van: a brazilok, a németek és az olaszok. Ezek közül egy néha hibázik, de olyan, hogy a másik kettő is bakizzon, az elképzelhetetlen.

Néhány nap múlva kezdődik a világ legnagyobb sporteseménye. Ne is kezdjünk bele az olimpia-focivébé vitába, annyira egyértelmű a helyzet. Az előbbitől nem őrül meg a világ, az utóbbitól meg szinte mindenki. Az előbbin egy rakás nyertes van, az utóbbin pedig csak egyetlen egy. Nincs ember, aki végig akarjon nézni egy olimpiát. A focivébét négyévente viszont milliók.

Csodálatos hete volt a bringázás, valamint a furmányos sportcsalások szerelmeseinek. Nem az éppen zajló Giro d'Italia miatt, pedig az idén különösen izgalmas, jobbnál jobb szakaszok követik egymást, az összetett állás pedig szinte naponta áll a feje tetejére. És nem is Floyd Lanis vallomása miatt, amelyben a teljes mezőnyt megvádolta tiltott doppingszerek használatával, az egyik főkolomposként pedig magát Szentfazék Lanca Armstrongot nevezte meg. Hanem mert motor van a vázakban.

Egyetlen fordulóval a vége előtt a spanyol bajnoskágnak még nincs meg a győztese. Legalábbis ami a bajnokcsapatot illeti, mert nyertes játékos több is van.

Amióta ezek a huszonéves focisták ilyen borzasztó sok pénzt kapnak a munkájukért, a szurkolók semmit sem szeretnek annyira nézni, mint amikor a túlfizetett nyikhajok zavarukban egyik lábukról a másikra állnak. Sajnos a mindent kontrolláló sajtósok és PR-esek korában a szurkolókat ritkán éri ilyen öröm. Kevesen lehetnek ott, amikor ezeket a ficsúrokat a mamájuk, az edzőjük vagy a csajuk porba alázza. Ezért csodálatos dolog az egyperces gyászszünet intézménye.

A magyar jéghoki sikertörténete közismert. Csak remélni lehet, hogy a TF-en már tanítják a jövő magyar szakembereinek, hogy kell egy sportágat felfuttatni. Ami azon a néhány létező magyar jégpályán az utóbbi egy-két évtizedben történt, az egészen bámulatos. Minden várakozást felülmúló játékosok, edzők, szakvezetők, szurkolók, sőt, még a sajtó is. Volt azonban mág valami, ami kulcsfontosságú volt a magyar hoki felemelkedésében, és annyira sok szó nem esik róla. A nemzetközi hokitornák lebonyolítási rendszere.

Focimeccset sokféleképpen lehet nyerni, Vezénylő Tábornok Úr nélkül viszont szinte lehetetlen. Szombat este a Santiago Bernabeu stadionban két Tábornok is volt, ám a hazai csapat pechére mindkettő a Barcelonát erősíti. Így az előző rendszer kedvenceinek semmi esélye sem volt.

Ha Bobby Moore ott van a pályán, Messi nem négy gólt rúg az Arsenalnak, hanem Jairzinhóként megalázva vonul le a meccs végén. Viszont ha Messi mellett ott van a sérülése előtti Ronaldo is, akkor a Barcelona hetet rúg. Kivéve persze ha Jasin véd, mert ő egyetlen ilyen leventególt sem evett volna meg. Viszont ha a KGB nem intézi el Sztrelcovot, a nácik meg Sindelart, és egy csapatban játszanak, soha nem lehetett volna őket megállítani. Bár ha Orth Gyurika lába nem roncsolódik szét, és pont ellenük játszik... Az összehasonlíthatatlan összehasonlítgatása a foci iránti rajongás egyik legszórakoztatóbb megnyilvánulása.

Kezdetben, amikor a focit még nem is focinak hívták, középkori kisvárosok és falvak komplett férfilakossága küzdött egymással egy disznóhólyagból vagy valami hasonlóan gusztustalan anyagból készült golyóért. Szabályok nem nagyon voltak, és a játék sokkal jobban hasonlított a buzkasi nevű, közép-ázsiai báránytetem-lovasrögbihez, mint a ma labdarúgásként ismert sporthoz. Ezek az orkviadalok olyan alávalóak voltak, hogy a sportsajtó sem foglalkozott velük. Elsősorban azért, mert akkor még nem létezett sportsajtó, sőt, semmilyen másfajta sem. De egészen biztosak lehetünk benne, hogy ellenkező esetben sem alacsonyodtak volna odáig, hogy ezekről a mészárlásokról tudósítsanak.

2010 márciusára kiderült, mit tesz a pénz a spanyol focival. Ugyanazt, amit az angollal. Ott már évek óta azon siránkoznak, hogy a Fat Four, a négy szuperklub anyagi lehetőségeinek köszönhetően olyan előnyre tett szert, amit soha nem fognak a többiek behozni, és az idén a spanyol helyzet is erre mozdult el. Ezzel gond egy szál sincs, érdekes és izgalmas fejlemény csupán.

A vancouveri téli olimpia egyfelől mulatságos bakik, másfelől komoly tragédiák sorozata volt. A kanadai város megpróbált egy másfajta olimpiát rendezni, és nagyon csúnyán elbukott. Kudarcuk egyfelől szomorú, másfelől pedig nem sok jót sejtet az olimpiák jövőjének szempontjából.

Csodálatos hét volt ez mindenkinek, aki a sportot is szereti, a más nadrágjában turkálást meg pláne. A Wayne Bridge csaját felszedő John Terry a legszórakoztatóbb dolog, ami Tiger Woods óta történt a színtéren. Az ágyban és a pályán egyaránt teljesítményvezérelt férfin csámcsogni megunhatatlan.

Rég tudjuk, hogy ez a tízmillió szövetségi kapitány országa. Illetve csak öté, hiszen jellemzően a férfiak szeretnék összeállítani a nemzeti tizenegyet. Viszont vannak azért nők is, akik értenek a focihoz, úgyhogy akkor mégis több ötnél. Na és nem csak foci van ám a világon, hanem még egy rakás egyéb csapatsport is, amikbe a magyar sportbarát szintén szeret beledumálni. Ha ezeket mind összeadjuk, akkor hány szövetségi kapitány van itt? Rémisztő már csak a feltételezés is, de nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországon egy lakosra 1,17 szövetségi kapitány jut.

Két igazán idegesítő tévhit van az Afrika-kupával kapcsolatban. Az egyik, hogy ez valamiféle komolytalan parki hülyéskedés, ügyetlen játékosok és szervezetlen csapatok fejetlen rohangálása. A másik pedig, hogy csúnya és maradi dolog arról beszélni, hogy az afrikai foci és ami körülötte van, az egészen más, mint amihez mi Európában szokva vagyunk. Ilyet csak gonosz rasszisták mernek állítani, képzelik az amatőrök. 2010-ben mindkét állítás nevetséges.

December végén és január elején, amikor a sportvilág is aluszik, csak két fontos versenyt rendeznek. Egyfelől a gyalogosgázolás kontinenseken átívelő sivatagi fesztiválját, a Dakar-rallyt, másfelől pedig a síugró Négysáncversenyt. Ez utóbbival, illetve magával a síugrással fogunk most foglalkozni, és példáján keresztül megtanulni, hogy mi is az a kultuszsport.

Aki néz focit, tudja miről van szó. A sztárcsapat hazai pályán három góllal vezet, a meccsből pedig már csak tíz perc van hátra. Mind a hat csere elintézve, a másik csapat sem gondolja, hogy bármi keresnivalója lehet még ezen az estén. Gól még eshet, de a három pont sorsa kétségtelen.

Tételezzük fel e cikk erejéig, hogy a golf komoly sport, nem pedig olyasmi, ami csak Amerikában és a tévében létezik, Magyarországon pedig kizárólag Csomor Csilla űzi. Egyébként a golf speciel tényleg komoly sport, bizonyítéknak legyen elég annyi, hogy füvön zajlik, van benne labda, és csomó pénzt lehet vele keresni. Hol van ehhez képest a lólengés meg a szinkronúszás? A golf sportként elfogadására pedig azért van most szükség, mert Tiger Woodsról lesz szó.

A fél Európán, így Magyarországon is átsöprő focibunda-botrányból eddig szinte csak rossz tanulságokat vontak le. Ezek közül is a legfelháborítóbb az, amely a magyar foci siralmas állapotát igyekszik azzal alátámasztani, hogy állítólag hazai csapatok is benne voltak a balhéban. Biztosan semmit nem tudni, ám a legtöbben a Honvédra mutogatnak. És akkor mi van? Nincsen az égvilágon semmi.