Pegan Zoltán szeptember közepén győzött az Access osztályok vitorlázó Európa-bajnokságán, a versenyen mozgáskorlátozottaknak átalakított hajóval egészséges vitorlázók is indulhattak.
Az 51 esztendős Pegan Sydney-ben született – szülei 1956-ban hagyták el az országot - Ausztráliában és Kanadában élt. Mindig is sportolt: úszott, szörfözött, síelt, jégkorongozott.
Kanadában egy mentő-kutató szolgálatnál dolgozott mint repülőgép-vezető, szabadidejében ejtőernyőzött. 1983-ban, egy ejtőernyős baleset után kényszerült tolószékbe.
„A szüleim azt szerették volna, ha ügyvéd leszek, de három hét után meguntam és autószerelő akartam lenni. Édesapám azt mondta, inkább repülőt szereljek, abban van a jövő. Így lett jogosítványom repülőre is. A kiképzés alatt nem volt szabad ugranunk, de amikor már végzett pilóta lettem, szabadidőmben imádtam csinálni”.
Öt év alatt több mint 430 ugrása volt, volt olyan év, amikor 225-ször ugrott. 1983 augusztusában történt a baleset: 3000 méter magasan készült ugrani, a kisrepülőgép nyitott ajtajában ült, póternyőjének kioldója beakadt az ajtó kilincsébe, a kinyíló ernyő magával rántotta. Kirepült, egyenesen neki a szárnynak.
„Elkezdtem ereszkedni, szerencsére az ernyő nem szakadt szét teljesen. Nem éreztem a fájdalmat, csak az volt a furcsa, hogy nem éreztem a lábamat és nem tudtam a fejemet tartani. Amikor földet értem akkor láttam, hogy a fehér ruhám tiszta vér”.
A diagnózis paraplégiát állapított meg, ami keresztezett alsó vagy felső végtagi kétoldali bénulást jelent. Pegan deréktól lefelé megbénult.
Torontóban három és fél hónapig tartott a rehabilitációja, azóta is úgy érzi, szerencsés: sosem voltak fájdalmai, a kezeit tudja használni, és el tudja látni magát. A baleset után még három évig volt a légierőnél, és bár tolószékhez volt kötve, háromszor ugrott ejtőernyővel: kétszer egyedül, egyszer tandemben.
97-ben ismét Ausztráliába költözött, ott szerette meg a vitorlázást. „Először csak hobbinak indult, olyan elfoglaltságot kerestem, aminek köze van a vízhez. Májusban ültem először hajóba, novemberben már versenyen indultam Canberrában és 3. lettem”.
98-ban már ausztrál válogatott volt a sonar vb-n, 2003-ban mégis hazajött. Velencén adott át három, Ausztráliából érkezett AccessDinghy 3.03 típusú, mozgáskorlátozottak által is vezethető vitorlást.
„A hajók úgy vannak kialakítva, ne kelljen sokat mozogni, könnyű legyen a ki- és beszállás. Ez azt jelenti, hogy ülve az összes – Accesban hat, 2.4 mR-ben tizennyolc - vitorlát és a kormányt is mozgató zsinórt tudom kezelni. A mostani vb-n is volt olyan holland versenyző, aki nyaktól lefelé nem tud mozogni, ő az állával irányítja a hajót. Csak bátorság kell hozzá: beülsz úgy egy hajóba, ha tudod, úszni se tudsz”.
Mozgáskorlátozottak által használt hajótipusok:
Access Dinghy - ausztrál eredetű, egy- és kétszemélyes, tőkesúlyos kishajók. Egyszerű, biztonságos, felboríthatatlan, szervómotorral is vezethető.Challenger trimaran - egyszemélyes, egy vitorlás trimaran, főleg Angliában ismert.
International 2.4mR - egyszemélyes, 4.20m hosszú, 260 kg tőkesúlyos versenyhajó. Svéd tervezője Peter Norlin. Népszerű épek és mozgáskorlátozottak számára. Nagyon technikás, paralimpiai osztály.
Sonar - 7m, 950 kg-os yacht, 3 személy szokott vele versenyezni. Paralimpiai osztály, Magyarországon nem ismert.
A világ-, és Európa-bajnok vitorlázó indult már egyedül is, a párosversenyeken feleségével, Mircsev Évával áll rajthoz. „Szeretek egyedül is versenyezni, de örülök, ha jön. Eddig háromszor mentünk ketten, és mindig nyertünk” – mondta Pegan, aki a tengerentúli versenyeken kölcsönhajóval indul, Európában minden versenyre autóval megy és utánfutóval viszi a hajóját.
„Bárhova elvezetek Európában. A feleségemnek nincs jogosítványa, így most az Eb-re is én vezettem Franciaországig. Automata kocsink van, amelyet úgy alakítottak át, hogy mindent tudok csinálni a kezemmel. Az idei év egyébként egy betegség miatt nyugisabb volt, csak Athénban és az Eb-n indultunk”.
Pegan a hazai és az európai vitorlás szövetségben is jelentős posztot tölt be, többek között ő felel a versenynaptárban szereplő Acces futamok lebonyolítási rendjéért. A legtöbb versenyre ugyanis nem kell kvalifikálni, nevezés alapján alakul ki a létszám.
„Szeretnék itthon is versenyezni, de sajnos eddig nem rendeztek olyan hajóosztályban versenyt, amiben én indulok. A balatoni viharjelzések kicsit zavarnak. Amikor olyan szél van, hogy lehetne vitorlázni, kiküldenek a vízből”.
