Öngyújtózárporban jutottunk ki a vb-re
A harmatgyenge gyöngyösi teljesítmény után Szarajevóban összekapta magát a Skaliczky-csapat. A remélt győzelem helyett felsejlő kiesésüket elviselni nem tudó hazai drukkereknél azonban elszakadt a cérna. A vége előtt tíz perccel csak az nem repült a pályára, ami le volt csavarozva. Levonultunk és a svéd ellenör jó negyedórás huzavona után lefújta a meccset.
Amennyiben egy csoda folytán labdarúgásban játszhatnánk egy ki-ki meccset a világbajnoksára jutásért, akkor az ezerszer elszidott MLSZ biztosan kitenne magáért. Talán még a kelleténél is nagyobb felhajtás előzné meg a páros meccseket. Ez a kézilabdában nincs így. Sikerült a részvételünk nélkül zajló foci EB árnyékában úgy eldugni a találkozót, hogy aki akarta, az is nehezen akadt rá. Pedig már messze nem evidencia a férfi szakág sikere. Se az Eb-n, se az aktuális vb-n nem tudtuk hozni a kötelezőt, lemaradtunk a pekingi játékokról. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy a hovátországi vb-n képviseltetjük magunkat. Főleg azért, mert közben agy magyarországi vb megrendezésének a jogáért harcolunk. Ehhez pedig talán nem ártana egy sikeres csapattal is rendelkeznünk.
Ehhez képest magának tette nehézzé a világbajnoki selejtezőt a magyar csapat és a szövetség elöljárósága. A csapat annyiban, hogy lebecsülte az eddig semmilyen nemzetközi eredményt felmutatni nem tudó bosnyákokat, a szövetség vezetése meg elhitte, hogy méltatlan hazai rendezés mellett is sima lesz a továbbjutás.
Pedig a bosnyák kézilabda ugyanarra a kíváló jugoszláv iskolára épít, mint a horvát és a szerb. Legjobbjaik a kontinens élbajnokságaiban játszanak, sőt a hazai bajnokuk - ha nem is sikeres, de - biztos BL-résztvevő. Ennek ellenére hazai döntéshozóink délután négyre tették a gyöngyösi találkozót, egy csak 1300 néző befogadására alkalmas, ablaktalan csarnokba. Aztán lehetett csodálkozni, hogy a délutáni sziesztából felébredve álmosan játszik a csapat a fülledt levegőjű, a második játékrészben már izzadságtól tocsogós talajú pályán.
Szép dolog, hogy licitálni lehet a válogatott meccsek megrendezésére, de talán egy világbajnoki részvételről döntő páros meccs helyszínének kiválasztásánál a szövetségi kassza bevételén túl lehetnének sportszakmai szempontok is. Főleg úgy, hogy előre tudtuk, a visszavágót 7000 fanatikus hazai szurkoló előtt kell lejátszani. Olyanok előtt, akik vesztett helyzetben sem ismernek lehetetlent, hát még egy minimális idegenbeli vereség után. Legalább a hazai meccs időpontját igazíthatták volna a sportolók életritmusához és az időjáráshoz. A bosnyákok minden szívfájdalom nélkül tették a találkozót este nyolc utánra.
Ráadásul Szarajevóra a magyar csapat mindkét jobbszélsője kidőlt a sorból, így egy olyan játékos kezdett - az újvárosi Miss személyében - a szélen, aki igazából még a keretben sem volt eddig. Mi több, egy hónapja mérkőzést se játszottm és edzésként maximum levezetett. (Aztán tisztességesen helytállt, igazolva a beválogatása helyességét.) Mindezen rossz előjelek ellenére a csapat úgy kezdett és úgy folytatta a játékot, mint azt itthon is elvártuk volna tőle. A gyöngyösi majdnem kudarc után a szakvezetés és a játékosok ráéreztek a visszavágó fontosságára és felnőttek a feladathoz. Mindenki hozzátett a játékhoz, és a mester meg jól kavarta a kártyákat.
Egyre magabiztosabban vezettünk, és gyakorlatilag a második játékrész tizedik percében eldőlni látszott a találkozó. Hétezer fanatikus bosnyák drukker ellenére a cigifüstbe burkolt lelátó felső csücskében szorongó pár tucat magyar hangja hallatszott. Ekkor sikerült három elnagyképűsködött helyzettel a halottaiból feltámasztani a bosnyák reményeket. Kettőre zárkóztak fel, és a nézőtér is újra izzott. Nagyon elkélt, hogy Skaliczky mester egy időkéréssel megtörni próbálja a hazaiak lendületét, ami sikerülni is látszott.
Ezt már nem tudta elviselni a hazai publikum. Egy ellenük - teljesen jogosan - ítélt szabaddobás után elszabadult a pokol. Még ha csak tüntettek volna - de mindent dobáltak a pályára. Még jó, hogy a motozások után ezek nagyobb része csak öngyujtó, papírpohár és aprópénz volt. Ekkor még úgy-ahogy lecsillapodtak a nézők - vagy inkább kifogytak a tötényből -, és felfejlődhettünk egy támadásra. Azonban az Ilyéssel szemben elkövetett teljesen felesleges szabálytalanság következménye egy bosnyák kiállítás lett.
Hogy honnan kerítettek elő ismét ilyen sok öngyújtót, az rejtély, de csak úgy záporoztak a pályára, és még egy ernyő is repült. A magyarok a bírókkal együtt az öltözőbe futottak. Jó tíz percen keresztül nem történt semmmi, csak a pályát takarították le. A nézők békésen ücsörögtek és vártak. A hazai szövetségi kapitány ragadta magához a mikrofont, és amennyire a reakciókból látható volt, a meccs folytatását ígérte. Taps, és a hazai játékosok bemelegítő mozdulatokat végeztek. Kijött a meccs svéd ellenőre, és angyolul szólt a közönséghez. Még elnézést is kért, hogy nem tud bosnyákul, de a nyelvtudás hiánya nagyobb hiba volt, mint gondolta volna. A nézők belefojtották a szót. Látszott, hogy megy fel benne a pumpa, de még mindig szólni akart, amikor újra repült valami a játéktér felé. Nem kellett sok a felmérgesített svédnek, game over-t mondott és az öltöző felé vette az irányt, miközben még zsebébe gyűrt egy-két feléje röpülő papírgalacsint.
Meggyőződésem, hogy a meccs folytatását bejelenteni jött ki az ellenőr, de a hazai drukkerek elintézték a mérkőzés végleges berekesztését. Így egy 27-24 -es vezetésünknél félbeszakadt meccsel jutottunk ki a vb-re. A pályán is kivívtuk volna ezt. Talán a végén nehezebben, mint amennyire tehettük volna a második játékrész elejének elsöprő játéka után. Ha nem húzzuk magunkra a bosnyákokat, talán nem paprikázódik fel a tömeg. Így amint újra kezdett elmenni a hajójuk, már nem tudták elviselni az - egyébként teljesen jogosan - ellenük befújt két szabálytalanságot.
A nyelvi és kultúrális szakadék pedig végkép ellenük fordította a kétszeri öngyújtó zápor után is a meccs folytatására készülő jámbor svédet.
Nekünk meg lesz egy szűk fél esztendőnk, hogy újra csapattá formáljuk a magyar válogatottat és komolyan vegyünk egy világbajnoki szereplés lehetőségét. Talán a szövetségben is ezt fogják tartani a legfontosabbnak, és egy tál lencséért nem fogják kockára tenni a holnapi húsos menüt.
