A magyar futballklubok közül hárman értek el a Bajnokcsapatok Európa-kupájának elődöntőjébe, ennél tovább senki sem jutott. Elsőként a Vasas első bajnokcsapatának 1957/58-as menetelését mutatjuk be: az angyalföldiek a bolgár CDNA Szófiát, a svájci Young Boyst, az Ajax Amszterdamot búcsúztatták, majd a döntőbe jutást az akkor már kétszeres BEK-győztes Real Madrid ellen elbukták.

"Egy kis előlegezett bizalommal vérbeli kupacsapatnak is kikiálthatnánk a Vasast, hiszen eddigi eredményei megindokolnák ezt a jelzőt. De még várunk vele egy keveset" - írta a Népsport 1957 nyarán. A sportlap akkor méltatta az angyalföldi csapatot, amikor addigi legnagyobb sikere, a bajnoki cím után néhány héttel a Közép-európai Kupában (KK) menetelt. Aztán néhány hónappal később már az a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) elődöntőjéig masírozott.

Amikor az 56-os forradalom után néhány hónappal, 1957. március 16-án útjára indult az egyfordulós, kiesés nélküli bajnokság, az volt a nagy kérdés, mi maradt a csapatokból a zűrzavar után. A Honvédot megtépázta legjobbjainak ideiglenes vagy végleges távozása, így mindenki az MTK bajnoki címét várta. Volt azonban egy csapat, a Vasas, amelynek játékosai évek óta együtt futballoztak és amelyet egyáltalán nem érintett a kivándorlási hullám. Ráadásul már eredmények is voltak Bundzsák Dezsőék mögött: megnyerték az 1956-os KK-t, ráadásul úgy, hogy a bécsi Rapidot a döntő budapesti meccsén 9-2-vel alázták meg. Az Angyalföldre éppen visszaköltöző piros-kékek megragadták az esélyt és az utolsó fordulóig vereség nélkül meneteltek. Ekkor már bajnokként kaptak ki az MTK-tól és így egy pont előnnyel a klub történetének első bajnoki aranyát nyerte a Baróti Lajos edzette csapat.

"A Vasas azt a nézetet igazolta, amely szerint nem igaz, hogy egy csapat nagyságát a benne szereplő világhírességek száma szabja meg. Ez talán dönthet két, közel egyforma kitűnő csapat között. De először - csapatnak kell lenni! A Vasas viszont ekkor csapat volt a javából, s benne olyan nagyszerű emberi tulajdonságok egyesültek, amelyek minden futball-zsenialitással szemben is érvényre tudtak jutni" - írta az 57-es bajnokcsapatról Hoppe László Labdarúgó-bajnokságaink 1901-1969 című könyvében. "Ennek a csapatnak tényleg a családias hangulatban, az összetartásban, a jókedvben volt az ereje - állítja több mint ötven év távlatából Raduly József. A Vasas BEK-menetelését a korabeli lapok mellett az egykori jobbszélsővel beszélgetve idéztük fel.

A kupaszereplés akkor szeptemberben kezdődött, de a nyarat sem tölhették pihenéssel Bundzsákék, mert újra indulhattak a KK-ban. Olvasgatva a Népsport akkori tudósításait, az lehet az érzésünk, hogy a hagyományos sorozatot nagyobb érdeklődés, izgalom övezte, mint a csak harmadik kiírásánál tartó Európa-kupát (a sportlap ekkor még nem használta a BEK kifejezést). A KK harmincéves történetében a Vasasnak elsőként sikerült a címvédés: a bécsi Vienna (3-0, 1-2), a Crvena Zvezda (3-1, 3-2) és a döntőben a Vojvodina (4-0, 2-1) kiverésével.

A nyári terhelés kiütközött a Vasason, a gyengébb bajnoki kezdés után a BEK-re már összeállt a csapat. Az első fordulóban a bolgár katonacsapat, a ma CSZKA Szófiának hívott CDNA volt az ellenfél. "Parázsló, pattogó kis izék voltak ezek a bevonultatott bolgár katonagyerekek. Otthon még jók voltak, de a Népstadionban már könnyen vertük őket" - idézte fel a párharcot Raduly József. Valóban, az erőfocit játszó, brusztolós bolgárok már a szófiai meccs második percében vezettek, majd növelték előnyüket. A Népsport helyszíni beszámolója szerint az első gól elött lesen voltak, a másodiknál pedig löktek a bolgárok. A szünet után a Vasas lassította a játékot, Bundzsák Dezső szépített és a bolgár remények odalattek. A csalódott, a továbbjutást temető hazaiak dicsérték a labdát szépen járató Vasast, míg a Népsport féltette a magyar bajnokot: "Vigyázzunk, nehogy kiénekeljék a sajtot a szánkból!"

Erre esélye sem volt a CDNA-nak, mert a Vasas a Népstadionban 6-1-re gázolta le ellenfelét. A bolgárok nyolc-kilenc emberrel védekeztek, mégis megszerezték a vezetést egy ellentámadásból. Fél óra után azonban a hazaiak három perc alatt megfordították az eredményt. A szünet után nagyon nagy lett az iram, a Vasas újabb hat perc alatt lőtt még kettőt, ellenállhatatlanul vezette támadásait és simán nyert. A bolgárok szerint túl kemények voltak a magyar védők, az egyik szófiai, Kolev egy felugrás után kulcscsontöréssel végezte. A sportlap értékelése szerint a legjobb Berendi volt, feltűnően jól futballozott Csordás Lajos és ellenállhatatlanul játszott Raduly, akinek beadásai általában sikerültek.

"A jobbszélsőnk nem volt igazán bátor játékos, inkább pengésnek volt mondható és a gyorsaságával tűnt ki - így jellemezte a kétszeres válogatott Raduly József saját magát. - A védők soha sem álltak közel hozzám, mert tudták, egy csellel rögtön otthagyom őket. A beadásokat várták tőlem és Baróti Lajos megtanított arra, hogy a szélsőnek nem az a feladata, hogy a pálya szélén elvigye a labdát, hanem húzzon középre és úgy adjon be. Erre aztán sorra érkeztek is a társak, valaki pedig betalált fejjel."

"'A Vasas igazi kupacsapat!' - mondták a szurkolók. Vagyis a nagy feladatokra össze tudja szedni minden erejét, a játékosok lelkesen, szívvel-lélekkel tudnak küzdeni" - írta a Népsport a bolgárok elleni párharc után és következhetett a berni Young Boys, ami akkor politikai bonyodalmakat okozott. A sportlap homályosan fogalmazott arról, hogy a svájciak - akik az 56-os forradalom leverése miatt bojkottálták a melbourne-i olimpiát - nem akarták az országba engedni a magyar futballcsapatot, hanem Stuttgartba vitték volna a meccset. Hetekig húzodott az ügy, így november végén Svájcban játszottak, igaz, nem Bernben, hanem az Aar folyó túlpartján, Genfben. Ugyanis attól tartottak, hogy a Bernben élő magyarok zavartak akarnak kelteni majd a meccsen. "Minden remény megvan arra, hogy a találkozó nyugodt légkörben kerül sorra, akkor is, ha a 'túlsó parti' rendbontó elemeknek más az elgondolásuk" - jelentette a helyszínről a Népsport.

Ezen a meccsen is már korán hátrányba került a Vasas. Ehhez az is kellett, hogy egy előrevágott labda után Kovalik kapus és a középhátvéd Kontha összefejelt, így Wechselberger 2 méterről a kapu közepébe fejelhetett.

A gól előtt hibázó középhátvéd, Kontha Károly volt a Vasas legidősebb játékosa és "romboló gépezete", aki hihetetlen lelkesedéssel bármibe belevetette magát. "Ő volt az egybentartó erő, aki egy-egy vereség után ütötte-verte a füvet, sokszor még sírt is csalódottságában" - emlékezett vissza a védőre Raduly.

A magyar bajnok a bekapott gól után fölényben játszott, elsősorban jobbról jöttek a beadások, amiket fejesek követtek. A szünet után teljesen beszorult a jó erőben lévő, jól védekező Young Boys, negyedórán keresztül támadást is alig tudott vezetni. Majd enyhült a Vasas nyomása és durvább lett a meccs. A magyarok a legvégén egyenlíteni tudtak, egy fura góllal: a 90. percben Kárpáti előreívelése után Csordás beleért a labdába, majd összecsapott a kifutó Eich kapussal, aki lerántotta a magyar csatárt. A bíró előnyszabályt alkalmazott, a védő Zahnd pedig már csak a gólvonalon túlról tudta kikanalazni a labdát.

A lefújás után Baróti edző elégedett volt az eredménnyel, de hozzátette, játékosai eleinte kicsit könnyen vették a mérkőzést, aztán teljes erővel rákapcsoltak. A Young Boys edzője, Albert Sing is dicsérte az angyalföldieket, az eredmény azonban szerinte nem volt igazságos. A balfedezet Bundzsák szerint a jó kezdés után örülhettek a döntetlennek is, fedezettársa, Berendi szerint is jobbak voltak ellenfelüknél, csak "hiányzott a játékosok lábáról a góllövő-cipő."

"Ők voltak a csapat két Benjáminja, hogy úgy mondjam, a közönség két nagy szerelme" - kezdte a Bundzsák és Berendi jellemzését Raduly József. Az apró, 160 centis - Botondnak becézett - Berendi feladata jobbfedezetként az ellenfél kikapcsolása volt, amihez agyafúrt dolgokat is bevetett, például a fenekével lökte meg felugorni készülő ellenfelét. A 23-szoros válogatott jobbfedezet elképesztő munkabírású futballista volt, aki Raduly szerint két egymást követő meccs után is mehetett volna zsákot hordani, annyi erő volt benne. Mindig azt mondogatta a támadóknak: "Csak egy gólt rúgjatok, az elég lesz a győzelemhez!" Berendi Pál a Vasas színeiben a második legtöbbször (382) szerepelt bajnoki meccseken, csak Komjáti András (443) előzi meg.

A csapat legtechnikásabbja a 25-szörös válogatott balfedezet, Bundzsák volt. "Jobbal, ballal egyaránt jó volt és fejjel is ment neki. Jók voltak az indításai, képes volt arra, hogy balra nézett, majd ballal jobbra lőtte a labdát. Ráadásul a beadásokra is sokszor ő érkezett, amiből gólokat szerzett" - meg az 58-as vébét megjárt Bundzsákról.

"Laza kis játékkal nyertük a visszavágót, de azért ezzel együtt megszenvedtünk" - mondta a Young Boys elleni budapesti mérkőzésről Raduly József. Pedig a találkozó előtt a svájciak elnöke továbbjutást remélt, aztán a Vasas tizenkét perc alatt eldöntötte a párharcot. Akkor kicsinek számító közönség előtt - 20 ezer ember a Népstadionban -, a magyar bajnok több fontos játékosa, Bundzsák és Sárosi László nélkül, csupa alacsony játékossal állt ki, míg a sérülés után visszatérő középcsatár, Szilágyi I. Gyula féltette a lábát. Aztán Csordás Lajos egy jobboldali beadás, majd egy előrevágott labda után is betalált, a Vasas végül 2-1-re győzött. Baróti edző a körülményekhez képest elégedett volt, csatáraiból azonban szerinte hiányzott az átütőerő. A Népsport úgy látta, a magyar csapat jobb volt az első meccsen és megemlékezett Liverani játékvezetőről. Az olasz sajátos, átlósnak nevezett helyezkedési technikája révén "többször volt helyzetben, mint a csatárok" és valójában ő fogta a svájciak helyett Szilágyit.

Ezen a meccsen a labdabiztos, nyugtatólag ható védelemből az a Sárosi hiányzott, aki balszélsőből szorult vissza a balhátvéd posztjára. Ő volt a védelem leggyorsabbja, jól szerelt és gyakran ment fel a támadásokhoz. A kényszer nagyszerű futballisátává nevelte: öt bajnoki cím részese lett és 46 válogatott meccsig vitte.

"Már az is megtisztelő volt, ha egy lapon említettek minket, ha hozzá hasonlították a teljesítményemet - mondta Raduly a kitűnő helyzetfelismerő csatárról, a Young Boys ellen kétgólos Csordásról. Az egyik legképzettebb magyar, sőt európai támadónak nevezte őt, aki 18 válogatott meccse során 1952-ben olimpiai aranyat szerzett Helsinkiben. Csordás korán visszavonult, edző lett és 66-ban már az irányításával lett bajnok a Vasas. Két évvel később azonban váratlanul elhunyt.

A télen aztán fontos változás történt a BEK-negyeddöntős csapatban: Baróti a világbajnokságra készülő válogatott kapitánya lett, őt a korábbi jobbszélső, Illovszky Rudolf váltotta. A következő ellenfél, az Ajax Amszterdam pedig már februárban várt a Vasasra. A holland futball ekkor még meg sem közelítette a későbbi színvonalat, alig három évvel korábban engedélyezték a profi futballt az országban. A Vasas túrába foglalta az Ajax elleni első, idegenbeli meccset, Belgiumban és Luxemburgban játszottak, hogy szokjanak a körülményekhez. "Az egyik pálya kohósalakkal volt felszórva, aztán meg el kezdett esni az eső. Emlékszem, végig fáztunk" - idézte fel a történteket Raduly.

A párharc forgatókönyve hasonló lett a Young Boys ellenihez. A Vasas az első meccsen szoros eredményt ért el, miután az Ajax a szünetben 2-0-ra vezetett, majd Bundzsák a hajrában tíz perc alatt egyenlített. A visszavágón ellenállhatatlanul játszott a magyar csapat, fél óra alatt négy gólt lőtt és 4-0-ra nyert.

"Az ellenfél katasztrófája, a csapat végrehajtója volt - jellemezte a Raduly az Ajax elkeni egyik gólszerzőt, a középcsatár Szilágyi I. Gyulát. Az 57-es bajnoki címkor már 34 éves Sziszinek vagy Hosszú Szilágyinak becézett futballista nem tartozott a szűken vett családias bandához, kimért, kissé magának való ember volt. A kifejezetten magas, jóképű Szilágyi 55-ben az év játékosa, 57-ben a bajnokság gólkirálya volt. Raduly felidézte, hogy a csatár jobbal, ballal, nagyszerűen lőtt, a tizenhatoson túlról is, és termetéből adódóan fejjel is jó volt. Egyetlen hibája talán az volt, hogy hajlamos volt az önzőségre. - Ha a Gyula stráfot látott, nem adta le a labdát. Úgy értem, ha vonalhoz ért, lőtt. Ha nem vette észre, volt, hogy a félpályáról is."

Az áprilisi elődöntőben következhetett a BEK első két kiírásának győztese, a Di Stefanóval, Kopával, Riallal és Gentóval, de még Puskás Ferenc nélkül felálló Real Madrid. Az első meccset a most már Bernabeunak hívott stadionban játszották.

"A repülőtéren Kubala Laci fogadott minket és azt mondta, három-négy góllal ki fogunk kapni. Amikor Illovszky Rudi rávágta, hogy nem is ismeri a csapatunkat, ő így felelt: 'A bírók meg vannak véve, egy tizenegyeset biztosan rúghatnak majd' - idézte fel Raduly József a meccs előtti jóslatot. - Nagyon sajnálom azt a meccset, a mai napig nem tudtam magam túltenni rajta teljesen. Sokszor lejátszom magamban még most is. Talán először roppantunk össze, amióta így együtt játszottunk. Kisebbségi érzéssel léptünk pályára, lerohantak minket, ráadásul ott volt a több mint százezer néző is. Az első félidőben di Stefano lőtt egy lesgólt, aztán a bíró befújt egy tizenegyest. Ekkor már tudtuk, hogy Kubalának igaza volt."

A Real végül 4-0-ra győzött, a visszavágó előtt mégsem volt teljesen reménytelen a helyzet, hiszen a Népstadionban is százezer néző fogadta a csapatokat.

"Végigtámadtuk az egész meccset, sőt, Bundzsák Dezső már a legelején betalált, de nem adták meg a gólját. Aztán megszerezte a vezetést, a Real pedig nem a híréhez méltón játszott. Nem támadtak, ha meg szöglethez jutottak, akkor nem akartak feljönni elrúgni. Még di Stefano is védekezni kényszerült."

Csordás Lajos második félidei tizenegyesével végül 2-0-ra győzött a Vasas, így kiesett. Az angyalföldiek a bajnokság végén ötödikként végeztek, a következő bajnoki cím 1961-ben jött. A Real-verők közül azonban már csak Sárosi, Berendi és Bundzsák volt annak a csapatnak tagja.

De az 57-es bajnok együttes volt az angyalföldiek első aranycsapata. Bár a Vasassal kapcsolatban általában Mészöly Kálmánék, Farkas Jánosék generációját emlegetik a legjobbként, Raduly József más véleményen van: "Akárki akármit mond, a mi csapatunk volt a legnagyszerűbb a klub történetében."

(A későbbiekben bemutatjuk a Győr 64/65-ben és az Újpesti Dózsa 73/74-ben BEK-elődöntős csapatát is.)