Manapság természetes, hogy a Steaua a legnépszerűbb román csapat, ám ez csak a BEK-győzelemnek köszönhető. A bukaresti klub első három és fél évtizedében csupán egy volt a román csapatok közül, a nyolcvanas évekig szó sem volt egyeduralomról. A bukaresti sztárcsapat az Európa-liga selejtezőjében az Újpesttel játszik, ebből az alkalomból az erdélyi sportoldal.ro munkatársa, Boros Miklós írt alapos cikket az Indexnek.

A román katonaság klubját a kommunista rendszer berendezkedésének hajnalán, 1947. június 7-én hozták létre, Mihail Lascăr hadseregparancsnok rendeletével, hét szakosztállyal. Eredeti elnevezése Asociaţia Sportivă al Armatei (ASA, a Hadsereg Sportegyesülete) volt, ezt egy év múlva a szovjet mintájú Clubul Sportiv Central al Armatei (CSCA, a Hadsereg Központi Sportklubja) váltja fel. 1950-ban eltűnt a sport szó, 1961-ig CCA néven működött a csapat. A Szovjetuniótól az ötvenes évek végétől fokozatosan távolodó, a kommunizmus egyre nemzetibb változatát építő Romániában az elhidegülés külsőségekben is megmutatkozott, ezért kapta a Steaua (magyarul csillag) nevet a klub. Ezzel egy időben a címerében szereplő vörös csillag is sárgára változott, mert a klub piros-kék színeivel együtt a román nemzeti színeket adta ki.

Az ASA labdarúgócsapatát azonnal az első osztályba sorolták, de az első idényben csupán a 14. lett, osztályozóval maradt bent. A hadsereg azonnal lépett, megszerezte a korszak több kiváló bukaresti játékosát: Traian Ionescut, Ion Apolzant, Ştefan Onisiét és Petre Moldovant. Az eredmény is jött: 1949-ben a csapat bejutott a Román Kupa döntőjébe, ahol 2-1-re legyőzte a Kolozsvári U-t. A bajnoki címhez ez még kevés volt, akkoriban a legjobb romániai focisták erdélyi és partiumi klubokban, főként Nagyváradon és Aradon játszottak. Hamarosan nekik is postázták a behívót, így érkezett a nagyváradi Bóné Tibor, a segesvári születésű, a Kolozsvári CFR-nél játszó Bálint István, a nagybányai Zavoda fivérek, Ferenc és László, valamint Marosvásárhelyről a korszak klasszis kapusa, Ion Voinescu – ők alkották az 1951-es első bajnokcsapat gerincét.

Az első bajnokságot újabb kettő követte 52-ben és 53-ban, a következő három évtized azonban nem a Steauáról szólt. A vidéki együttesek ekkoriban még sikerrel vették fel a harcot Bukaresttel, a bajnoki cím hol Aradon, hol Ploieşti-en, hol Craiován, hol Piteşti-en kötött ki. A fővárosban a nagy rivális belügyi csapat, az egy évvel később alapított Dinamo lett a sikeresebb, 1955 és 1985 közt 12-szer nyerte meg bajnokságot, a Steaua csupán hatszor. Pedig az Ajaxszal később két BEK-et nyerő Kovács István is ült a kispadon. A katonaklub legnagyobb sikereit az európai kupákat nyerő kézi- és röplabdázók szállították.

1957-ben, alig húszévesen egy tehetséges középpályás érkezett a klubhoz Aradról: Jenei Imre. Tizenkét éven át volt a Steaua játékosa (275 mérkőzés, 9 gól), 12-szer a válogatottban is szerepelt. 1969-ben engedték el a török Kayserisporhoz, 1975-ben már edzőként tért vissza. A csapat azonnal bajnok lett, majd 1978-ban ismét első, Jeneit mégis leváltották, 1983-ban térhetett vissza.

Ekkor vette kezdetét a máig hihetetlen történet, amely az 1986-os BEK-győzelemhez vezetett. Miközben a román válogatott – a Craiova, a vajdahunyadi Corvinul és a Dinamo játékosaira építve – a világbajnok olaszok legyőzésével kijutott az Európa-bajnokságra, Jenei is összerakta csapatát. Tapasztalt játékosok (Duckadam, Bumbescu, Piţurcă, majd Bölöni) és fiatal tehetségek (Belodedici, Balint, Lăcătuş) érkeztek a csapathoz, amely 1985-ben meglepetésre bajnokságot nyert, 2 ponttal megelőzve a Dinamót. Majd a riválisainál sokkal magasabb sebességi fokozatban játszó Steaua a BEK-ben is nagy menetelésbe kezdett: a dán Velje (1-1 és 4-1), a Honvéd (0-1 és 4-1), a finn Kuusysi Lahti (0-0 és 1-0) és az Anderlecht (0-1 és 3-0) kiejtésével jutott el a sevillai döntőbe.

Ez volt az első kupaszezon, amelyben a Heysel-tragédia következményeként nem indulhattak angol klubok, a korszak többi élcsapata meg egymást ütötte ki: a Bayern Münchent az Anderlecht, a Juventust a Barcelona búcsúztatta. A Steaua sikerének voltak előzményei a román futballban: 1983-ban az Universitatea Craiova az UEFA-kupában, 1984-ben a Dinamo a BEK-ben jutott a legjobb négy közé.

1986 óta május 7. piros betűs ünnepnap a Steaua és a román labdarúgás történelmében. A gyakorlatilag hazai pályán játszó Barcelona ellen Jenei együttese kibekkelt egy gól nélküli döntetlent, majd a 11-eseknél Helmuth Duckadam kapus négyből négyet kivédett. Hiába hibázott a bukarestiek két legrutinosabb büntetőrúgója, Majearu és Bölöni is, a két legfiatalabb, az akkor egyaránt 21 éves Balint és Lăcătuş belőtte, a BEK-serleg Bukarestben kötött ki.

A csapat tagjait azonnal a legmagasabb román kitüntetésekkel árasztotta el Nicolae Ceauşescu, az ország vezetője. A hírhedt diktátor nem tartozott ugyan a futballrajongók közé, ám a siker propagandaértékét jól felismerte. Kisebbik fia, Valentin viszont évek óta a csapat mögött állt: hivatalos tisztsége ugyan nem volt, de minden el tudott intézni a játékosok számára – gyakorlatilag ő volt a romániai futball első profi menedzsere.

A BEK-győzelem egy csapásra az ország legnépszerűbb csapatává tette a Steauát. Annak ellenére, hogy addig hiába volt a rendszer egyik kedvence, a Dinamónak vagy a második világháború előtti időszak bukaresti klubjai közül egyedül a felszínen maradt Rapidnak jóval több szurkolója volt, hogy a vidéki klubokról ne is beszéljünk. A Craiovának például akkoriban egy ország szurkolt a fővárosiak ellen.

Ezzel egy időben beindult egy minden elképzelést felülmúló verseny a Steaua és a Dinamo között: a vidéki legjobbakat addig is rendre elcsábító két csapat a következő három évben gyakorlatilag kirabolta a többi együttest. Hiúsági kérdést csináltak minden egyes mérkőzésből, veszíteniük gyakorlatilag csupán egymás ellen volt szabad. 1987-ben és 1988-ban is veretlenül lett bajnok a Steaua (9, illetve 4 döntetlen), amely nyíltan élvezte minden meccsén a játékvezetők támogatását is. Legendás az a nagyváradi mérkőzés, amelyen a 90. percben még 2-1-re vezetett a Bihar FC, a meccs azonban addig tartott, amíg a Steaua nem fordított. A váradiak legjobbja, Muzsnay Zsolt a következő idényben már a bukarestiek játékosa volt.

A botrány az 1988-as kupadöntőben robbant ki: a Dinamo ellen 1-1-re álló mérkőzés utolsó percében Balint gólját nem adta meg a játékvezető, mire a Steaua – Valentin Ceausescu intésére – levonult a pályáról. Másnap a Román Kommunista Párt közleményben tudatta az országgal, hogy a gól szabályos volt, és így a Steaua nyerte a kupát. A rendszerváltás után a klub lemondott erről a serlegről, a szövetség is törölte a győztesek közül.

Az európai élmezőnyben is meg tudott kapaszkodni a Steaua: 1988-ban elődöntős volt a BEK-ben, 1989-ben pedig újra döntőt játszhatott, de Van Basten és Gullit 2-2 góljával a Milan kivégezte. Ekkor már Anghel Iordănescu ült a kispadon, Jeneit ugyanis még 1986 őszén kinevezték a válogatott élére, amelyet ki is jutatott az 1990-es világbajnokságra.

A rendszerváltás rövid időre megviselte a Steauát, klasszisok sora szerződött külföldre, de a bukaresti klub – akárcsak örök riválisa, a Dinamo – rövidesen anyagi fölényre váltotta addigi politikai erejét. A dollármilliókért külföldre szerződött játékosok helyére olcsó pénzért vettek vidékről tehetséges fiatalokat, akiket egy-két éven belül sokszoros áron adtak el külföldre. A Steaua 1993 és 1998 között zsinórban hatszor nyert bajnokságot, és háromszor a frissen beindított BL csoportkörébe is bejutott. Ekkor még mindig a hadsereg tulajdonában volt, bár a profi futballt szabályozó törvény a labdarúgócsapatot leválasztotta a többi szakosztályról. Az átigazolási pénzek jelentős része azonban a klubot irányító tábornokok zsebében kötött ki, bár ez csak a 2000 után beindult vizsgálatok nyomán derült ki. Cornel Oţelea egykori világklasszis kézilabdázót, aki 1994-ben volt a klub parancsnoka (a katonacsapatnak a közelmúltig nem elnöke volt), perbe is fogták, mert az ügyészség szerint 1,8 millió dollár tűnt el, amikor Ilie Dumitrescut eladták a Tottenhamnak.

A kilencvenes évek végén privatizálták a klubot, előbb a Păunescu család, majd fokozatosan Gigi Becali tulajdonába került a klub. A karrierjét egy aromán család legkisebb fiaként pásztorkodással kezdő Becali (a családi vagyont nem ő, hanem még apja alapozta meg juhkereskedelemmel) előbb újra felemelte, az utóbbi években pedig egyre lejjebb sülyeszette a csapatot.

Becali kezdetben nem üzleti, hanem szakmai sikerekre törekedett, nem árusította ki azonnal a csapat legjobb játékosait. Szereplési mániája, műveletlen, de mégis mindenkit lenéző stílusa miatt azonban szinte a román futball összes szereplőjével sikerült összevesznie, és a klub értékeit is rendre elüldözte. A legnagyobb veszteség Mihai Stoica menedzser 2007-es távozása volt, akinek vezetésével az alig három éve az élvonalban szereplő Unirea Urziceni idén megnyerte a bajnokságot.

Becali az elmúlt öt évben elfogyasztott 12 edzőt – olyan egykori klasszisok voltak köztük, mint Walter Zenga, Oleg Protaszov, Gheorghe Hagi és Marius Lăcătuş. Ehhez képest 2006 óta semmit sem nyert a csapat, idén csupán hatodik lett az egyre kiegyensúlyozottabb román bajnokságban. Az előző két idényben az ezüstérem is elég volt a selejtezővel kikarcolt BL-csoportkörhöz, most azonban Becali visszatérhet eddigi legnagyobb sikerének terepére: 2006-ban ugyanis a Steaua még elődöntős volt az UEFA-kupában.

Nyáron az olasz Cristiano Bergodi lett a csapat edzője, akinek 2005 óta ez az ötödik romániai klubja, és eddig mindenütt sikeres volt. Csapatai szervezett, a támadás és a védekezés tekintetében kiegyensúlyozott focit játszanak. A Steaua ereje az előző években a védelem volt, amely most sem nagyon változott: a széleken a lengyel Golanski és a veterán Marin szerepel, belül a két válogatott torony, Ghionea és Goian. Utóbbi támadásban is főszerepet kap: a pontrúgások után gyakran fejel gólt. A kapuban a Besztercétől 1,5 millió dollárért vásárolt Tătăruşanu egyelőre kiszorította az elmúlt két évben védő kolumbiai Zapatát.

Az eddigi felkészülési meccsek alapján a középpályát alakítja át a legjobban Bergodi, a tavalyi alapemberek közül csak a kolumbiai Juan Toja helye biztos, az ő kezében lesz a karmesteri pálca. Mivel Becali a csapat összes eddig védekező középpályását (Lovin, Ovidiu Petre, Pleşan, Tiago Gomes) kirúgta a sikertelen szezon után, a másik belső helyért két fiatal, Bikfalvi és Onicaş küzd. A jobbszélen a válogatott Nicoliţă helyett a remek formában levő, temesvári születésű Székely János száguldhat, a balon pedig a Xanthi Skodától frissen vásolt lengyel Grzelak. A csatársorban az egyik helyért két román, Stancu és Surdu küzd, a centerposztért két légiós, Kapetanosz és Bibiskov. Utóbbi csak most érkezett a Litex Lovecstől, a görög tank viszont a csapat tavalyi házi gólkrálya, 11 találatából 9-et a meccsek utolsó 10 percében szerzett.

A Steaua hazai mérkőzéseit a 22 500 férőhelyes Ghencea-stadionban vívja. Ha megtelik, igazi pokol, román csapat két éve nem tudott ott nyerni. Becali és a törzsszurkolók között azonban feszült a viszony: utóbbiak a tavalyi gyengélkedés nyomán a tulajdonos távozását követelték, mire ez a kapu mögötti lelátók bezárásával fenyegetőzött. Cseppnyi nacionalizmusért egyik fél sem megy a szomszédba, így a közös ellenség, a magyar ellenfél minimum fegyverszünethez vezethet az Újpest elleni mérkőzésre. Egy esetleges kudarc esetén nem lenne bocsánat Becalinak.