Mi hiányzik a Real Madridból?

2012. május 11., péntek 21:21
Már másfél héttel ezelőtt eldőlt, hogy a Real Madrid nyeri a spanyol futballbajnokságot, kérdés csak annyi maradt, rekordpontszámmal-e. Mégsem lehet a klub maradéktalanul elégedett, és ezzel így van Mourinho is, akinek két választása van.

100 ponttal fejezheti be a bajnokságot a Real Madrid, ha hétvégén otthon veri a Mallorcát, vagyis kvázi tökéletes teljesítménnyel, hiszen ennyi pontot még soha egyetlen klub sem ért el a liga történetében.

José Mourinho csapata hibátlannak tűnő gépezet, mint volt a Porto, a Chelsea és az Inter is, a BL-ben mégis egy olyan Bayern München verte ki, amely az egész szezonban nem mutatott túl sokat, aztán amikor kellett, még le is futballozta a Madridot - vagyis lehet még min javítania a portugálnak.

Mindenek előtt a legfontosabb kérdés: akar-e javítani, azaz marad-e Madridban Mourinho? Az utóbbi hetekben azt mondta, igen, pontosabban azt, hogy „a bajnokság után leülünk, és ha mindenki azt akarja, hogy folytassam, megteszem". Mindez nem lenne furcsa, csakhogy ő két éve négy évre írt alá, vagyis a távozásának fel sem szabadna merülnie.

Ostromolják persze ajánlatokkal, mint mindig, ráadásul pont onnan, ahol a legjobban érzi magát, Angliából. Kereshette a Manchester City és exklubja, a Chelsea is, ám az utóbbi hetekben mindkét kapu bezáródhatott: a City egy QPR elleni győzelemre van a PL-címtől, Mancini megérdemli a bizalmat, míg a Chelsea-nél a beugró Roberto Di Matteo az FA-kupát már megnyerte, a Barcát kiverte a BL-ből, és döntős. Nagy zakó kéne ahhoz Münchenben, hogy ezek után elküldje Abramovics.

Milánó persze még képben lehet, de az Internek bejön a tartalék volt edzője, Stramaccioni, a Milanhoz elmenni meg tényleg mourinhós lenne, ám Olaszország nem lett a szupersztár edző szíve csücske, és a piros-feketéket átvenni különösen problémás lenne interes kötődése miatt.

Mondjuk, hogy Mourinho marad, így pedig csak egy célja lehet: megnyerni a Real Madriddal a Bajnokok Ligáját, a címet, amit a klub 2002 óta képtelen megszerezni.

De mi is kell ehhez? Az alapok természetesen megvannak, bőven. Ott van a szezonban mindjárt 60 gólos Cristiano Ronaldo, és ami ugyanilyen fontos, van két príma kiegészítő csatár: a sokszor csere Benzema és Higuain is egyaránt 25 gól fölött jár az idényben. A francia 31, az argentin 26 találata kulcskérdés, például ha a Barcelonában nem az egyaránt 15-15 gólos Cesc Fabregas és Alexis Sanchez lenne a második legeredményesebb a 72 gólos Messi mögött, valószínűleg másképp alakult volna a bajnokság. (A harmadik Xavinak 14 gólja van.)

A napokban Higuain távozása felmerült, tele van ajánlatokkal, de Mourinhónak mindenképp meg kell tartania, és mint mondta, meg is fogja. Sem ő, sem Benzema nem reklamál soha, hogy nem fix kezdő, mégis annyi gólt hoznak, amennyi egy első számú csatártól elvárható. A támadósor tehát rendben van, szinte említenünk sem kell a fenomenális helyzetkihasználást, ami Mourinho csapatainak mindig erőssége volt - a fenti három ember alig hagy ki helyzetet, ziccert meg szinte soha.

A középpályán már inkább van mit építeni, még ha elsőre úgy is tűnhet, ez a részleg is hibátlan. Özilt sokan kritizálják, hogy nem elég meghatározó, és a nagy meccseken eltűnik. Öt gólja tényleg kevés az ő támadó posztjáról, de 24 gólpassza átlagon felüli. Mellette Xabi Alonso a középpálya egyértelmű vezére, pedig a két gólja és a kilenc gólpassza alapján ezt nem lehetne biztosan kijelenteni. Mégis, ő az, aki nélkül sosem áll fel a Real Madrid. Még a harmadennyit játszó Kaká is összehozott 8 gólt és 14 asszisztot, legtöbbször a csereként. Az ütőember a középpályán Khedira vagy Lassana Diarra, megoldják, hoznak annyit, amennyit várnak tőlük.

Jöhetne a konklúzió, hogy akkor cseréljék le Xabit, de egyrészt kire, mikor a világfutballban ínség van ezen a poszton, másrészt a bajnokság igazolja Mourinhót, aki mindig kitart a baszk mellett. Xabi Alonso 30 éves, sosem volt gyors, ma már inkább lassú, de nem ad el labdát, és ő a legtapasztaltabb a keretben a mezőnyjátékosok közül.

Anyagi lehetőségeik végén?

A spanyol futballiga szinte összes szereplője hatalmas adósságokat halmozott fel, elsősorban az adóhatóság felé 1,5, de összesen 3,5 milliárd euró tartozásuk van a csapatoknak. A Real Madrid az elmúlt években jelentős adósságba verte magát, csak 2009-ben Ronaldóért és Kakáért több mint száz millió eurót fizetett. A spanyol kormány a következő években rendezni akarja a helyzetet, például a televíziós jogokért fizetett pénz harmadát a csapatoknak letétbe kell helyezniük, és folyamatosan megfizetniük tartozásaikat.

A védelem közepe és leghátulja érinthetetlen, Pepe, bármilyen sportszerűtlen is, a világ egyik legjobb középhátvédje, Sergio Ramosszal együtt. Utóbbiért persze nagy kár, pocsékba megy ezen a poszton, mert ő igazából a világ legjobb jobbhátvédje, csak Mourinho beparancsolta onnan. Inkább játszat ott egy átlagot - sokszor csak durva eszközökkel - hozni képes Arbeloát. Balbekkben Marcelo és Coentrao váltogatják egymást, a brazil remekül támad, de bolond, és bármikor benne van a piros, a portugál jobban védekezik, nyugodt, ellenben alig támad. Ketten tesznek ki egy világklasszis bekket, Mourinho esetleg elgondolkozhatna, nem akar-e egy rendeset.

Kapuskérdés nincs, Casillas az egyik legkiválóbb a világon, csúcs.

A spanyol bajnok Real Madrid mérlege

meccsek  győzelmek döntetlenek vereségek lőtt gólok kapott gólok gólkülönbség pont

37              31               4                2             117            31                  +86           97

Összesítve tehát vehetne egy új irányítót és két bekket Mourinho, de mégsem miattuk nem érte el a BL-döntőt. Ha páran nem is a legjobbak, de egyértelműen elég jók, és a keret összességében elég jó ahhoz, hogy finálét játsszon és nyerjen. Ami hiányzik, az a középpálya és a védelem összecsiszolása, illetve Mourinho achilleszsarka, a kockázatvállalás.

A Real Madrid, ahogy eddigi csapatai általában, vagy támad vagy védekezik, a kettőt egyensúlyban a legjobbak ellen nem képes megvalósítani. Ezért van, hogy még a leggyengébb spanyol kiscsapatok is ziccerbe kerülhetnek ellenük, és ezért nem tudták hazai pályán magabiztosan legyőzni a Bayernt. A meccsek elejét mindig megnyomják, az elképesztő csatárteljesítmények miatt lőnek egy vagy több gólt, aztán jöhet a kontra, amit szintén világszínvonalon csinálnak. Sokszor ez be is jön, legismertebb példa a Barca idegenbeli legyőzése.

A BL-ben viszont ez nem elég, mert ott két meccsen dől el a továbbjutás, és előfordulhat, hogy nem elég csak az egyiket megnyerni - pontosan ez történt a Bayern ellen. A döntőig legalább egyszer reszkírozni kényszerül az ember, ettől meg Mourinho világéletében tartott: bajnokságot lehet nyerni kockázatvállalás nélkül, de Bajnokok Ligáját nem.

Madridban most minden adott, hogy meglegyen a tíz éve áhított trófea, ám ehhez nem is annyira játékosainak, hanem Mourinhónak kell magasabb szintre lépnie. Csapata a Barcelonával együtt kiemelkedően a legjobb a világon, de az extrát, amitől elismerten a legjobb lehet, neki kell hozzátennie: engedni menni az embereit a necces meccseken is, többet játszatni a fiatal Callejónt, szükség esetén Kakát, és beépíteni a csapatba Raphael Varane-t, hogy Ramos ismét jobb oldali bekk lehessen.

Mikor kockáztatott Mourinho a BL-ben?

Úgy is feltehetnénk, mikor kockáztatott karrierjében? A válasz közelít a sohához, legalábbis első BL-győzelméhez semmit nem kellett reszkíroznia. A siker persze - ahogy a BL-győzelem általában - egyetlen pillanaton múlt: Manchesterben a United ellen a 90. percben 2-0-ra égett a Porto, amikor Deco szabadrúgását Howard kapus ahelyett, hogy kiöklözte volna, kiejtette maga elé, Costinha meg közelről berúgta a továbbjutást jelentő gólt. Utána a BL-lightot nem volt nehéz megnyerni, a négy között az azóta másodosztályú Deport, majd a döntőben az azóta másodosztályú Monacót verte 2004-ben.

Az Interrel 2010-ben ismételt Mourinho, itt az elődöntő első meccsén a Barca 1-0-ra vezetett Milanóban, de megfordították 3-1-re. Talán ekkor kockáztatott csak, bár azt az Intert annyira jól összerakta, hogy úgyis rúgott hármat a katalánoknak, hogy nem nyílt ki. A visszavágón 1-0-ra persze kikapott, Krkic 90. perces gólját meg nem adta meg a bíró, az olaszok döntősök voltak. A fináléban a Bayernt simán verte 2-0-ra, úgy, hogy az alap kontrataktika tökéletesen bejött, a németeknél többet volt a labda, mégsem tudtak gólt rúgni, de igazán helyzetbe kerülni sem.

Minden idők

Elmondhatatlan, mire képes 50 ezer tomboló argentin szurkoló
Felemelő és félelmetes, ahogy a Boca Juniors stadionjában pokollá tették a River Plate életét.

Shopline

Travelo utazási ajánlatok