• Klub:
  n/a
• Poszt:
  csatár
• Született:
  1981.12.03
• Magasság / súly:
  175 cm / 69 kg
• Vál. mérkőzések:
  64
• Először:
  2005.02.09.
• Válogatott gólok:
  43

Szülővárosának csapatában, az UP Langreóban kezdett futballozni, 18 esztendősen a gijóni Sporting Segunda B-ben szereplő csapatában szerepelt, a következő két idényt a Sporting másodosztályú nagycsapatában játszotta végig.

2003-ban szerződtette a Zaragoza, amellyel első idénye végén Copa del Reyt, második elején – a bajnok Valencia legyűrésével – spanyol Szuperkupát nyert. A következő idény eleje már az egy évvel korábban legyőzött Valenciában találta. Quique Flores egyékes játékrendszerében ő lett a csatár, miközben az olasz Marco Di Vaio eligazolt a csapattól, a holland Patrick Kluivert meg többnyire kispados volt.

Az idény végén az aranycipős Samuel Eto’o-tól csak eggyel elmaradva, 26 góllal lett második a góllövőlistán. A spanyol élvonalban eddig 173 mérkőzésen 90 gólt szerzett. A Sporting Gijónban 80 mérkőzésen 38, a Zaragozában 73 meccsen 32, a Valenciában pedig 164 meccsen 108 gól a mérlege. A Valenciában éppen a 100. bajnoki mérkőzését játszva szerzett mesterhármast a Levante ellen. 2006-ban megkapta a Don Balón díját, mint az idény legjobb spanyol játékosa.

2006, 2007, 2009 és 2010 végén is az övé lett a legendás baszk csatárról, Telmo Zarráról elnevezett Zarra-díj, amelyet a Primera División legeredményesebb spanyol góllövője kap meg minden szezon végén. Minden Valenciában töltött idényében ő lett a csapat házi gólkirálya a spanyol élvonalban.

Egyike annak az öt spanyol mezőnyjátékosnak, akik mind a 4 meccsen szerepet kaptak a 2006-os vb-n. Gólt is szerzett: a franciák elleni vezető találat volt az övé. Ő lett az Eb-kvalifikáció házi gólkirálya is. A 2008-as Európa-bajnokság megnyerésében főszerepet játszott.

Az első csoportmérkőzésen, Oroszország ellen mesterhármassal nyitott. A következőn, Svédország ellen szintén betalált, ezzel győztes gólt rúgott. Az olaszok ellen, legjobb nyolc közé jutásért játszott mérkőzésen a hosszabbítás utáni tizenegyes rúgásoknál értékesítette a maga büntetőjét. Az elődöntőben az első félidő elején egy szabadrúgás után meghúzódott, le kellett cserélni, ezzel befejeződött számára az Európa-bajnokság. Négy góllal így is gólkirály lett, bekerült az Eb álomcsapatába.

A 2009-es Konföderációs Kupán bronzcipőt nyert, bekerült ismét a torna álomcsapatába. Közben a spanyol labdarúgás rekordere lett azzal, hogy 2008-ban 12 gólt szerzett a válogatottban. Ugyancsak csúcsot állított fel azzal, hogy hat egymást követő válogatott mérkőzésen is a kapuba talált. Raúl González után a spanyol válogatott történetének második legjobb góllövője.

Azon kevesek egyike, akik az argentin, a francia és a világbajnok olasz csapatnak is betaláltak már válogatott meccsen. Az ilyen kvalitású csatárt természetesen mindenki vinné. A Chelsea 40 millió fontot, Fernando Torres árának dupláját sem sajnálta volna El Guajéért (Az Asztúriai Srác), de Villa a Barcelonát választotta: 40 millió euróért, négyéves szerződést kötött a katalán szuperklubbal, a bemutatásán 40 000-en várták.

SIKEREK: spanyol bajnoki harmadik (2006, 2010), spanyol kupagyőztes  (2004, 2008), spanyol Szuperkupa-győztes  (2004). Egyéni siker: az év játékosa (Don Balón, 2006), az Eb gólkirálya és az All Star-csapat tagja (2008), a Konf. Kupa bronzcipőse és az All Star-csapat tagja (2009).

VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 7 mérkőzés, 563 perc, 7 gól.  Első válogatottsága: 2005. február 9., San Marino  ellen. Nagy tornán. Vb: 10. (2006), Eb: 1. (2008), Konföderációs Kupa: 3. (2009). Korosztályos vál. U21: 7/0.

1999–2000: Sporting Gijón B (III.)      35      13

2000–2003: Sporting Gijón (II.)           78      39

2003–2005: Real Zaragoza                73      31

2005–2010: Valencia                        166    107

2010–        : Barcelona