A Solrød FC-ben kezdett futballozni, onnan került a második ligás Køge
BK-ba. 1994 nyarán szerződött a Heerenveenbe. Már 1996-ban hívta az Ajax, de
azzal utasította el az amszterdamiak ajánlatát, hogy ráér még nagy klubba
szerződni. Később kikosarazta a Barcelonát is és végül 2,5 millió fontért,
1997-ban a Newcastle Unitedé lett. Nem volt jó választás, egy évvel később visszatért Hollandiába.
Nagy szerepet játszott abban, hogy a rotterdamiak öt év után ismét a De Kuipba
vitték a bajnoki címet.
A dán válogatottban 1997. március 29-én, a horvátok
elleni vb-selejtezőn mutatkozott be, részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon és
a 2002-es világbajnokságon is. Utóbbin az első három mérkőzésén négy gólt
szerzett, csak a negyediken, az angolok ellen nem talált a kapuba. Mindez
tulajdonképpen folytatása volt pazar tavaszi szereplésének: egyik hőse volt
ugyanis a Feyenoord UEFA-kupa-győzelmének.
Holland klubjában gólt szerzett az
Inter elleni elődöntő második mérkőzésén és a Borussia Dortmund elleni
fináléban is. Miután a Feyenoorddal kötött szerződése 2002 nyarán lejárt,
ingyen szerződhetett a Milanba. A piros-feketéknél Tomasson elfogadta, hogy
Sevcsenko és Inzaghi mögött ő az első számú csatártartalék, s a képességeihez
képest kevés játéklehetőséget is kihasználva rendkívül eredményes volt. Három
évet húzott le Milánóban, ebbe belefért egy BL-győzelem és egy BL-döntő is (előbbin nem játszott, utóbbin gól is lőtt a Liverpoolnak, de hiába), majd következett a német, a spanyol liga és végül
ismét az „örök szerelem”, a Feyenoord.
Összesen 109 válogatottságával 2. a dán örökranglistán, a
listavezető Schmeichel (127) azonban már befoghatatlannak látszik. Az örök
góllistán viszont csak egy találattal van elmaradva a közel száz évvel ezelőtti gólvágó zsenitől, Poul “Tist” Nielsentől, aki
annak idején 1912 és 1925 között 38 válogatott mérkőzésen 52 alkalommal volt
eredményes.
SIKEREK: angol FA-kupa-döntős (1998), holland bajnok (1999), bajnoki
második (2001), bajnoki harmadik (2000, 2002), holland Szuperkupa-győztes
(1999), olasz bajnok (2004), bajnoki második (2005), bajnoki harmadik (2003),
Olasz Kupa-győztes (2003), olasz Szuperkupa-győztes (2004), német bajnok
(2007), Ligakupa-döntős (2005, dnj), spanyol bajnoki második (2008), a Bajnokok
Ligája győztese (2003), UEFA-kupa-győztes (2002), BL-döntős (2005). Egyéni sikere: az év játékosa
Dániában (2002, 2004), az év ifjúsági játékosa (1994)
VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 6
mérkőzés, 475 perc, 0 gól. Első válogatottsága: 1997. március 29., Horvátország
ellen. Nagy tornán: Vb: 8. (1998), 10. (2002), Eb: 16. (2000), 8. (2004).
Korosztályos vál.: U21: 10/5, U19:
16/10, U17: 8/8, U16: 3/2.
| Évad |
Csapat |
Mérkőzés |
Gól |
| 1993-1994 |
Køge
|
55 |
38 |
| 1994-1997 |
Heerenveen |
78 |
37 |
| 1997-1998 |
Newcastle |
23 |
3 |
| 1998-2002 |
Feyenoord |
123 |
55 |
| 2002-2005 |
AC Milan |
38 |
11 |
| 2005-2007 |
VfB Stuttgart |
30 |
8 |
| 2007-2008 |
Villarreal |
36 |
7 |
| 2008- |
Feyenoord |
37 |
20 |