-
Klub:n/a
-
Poszt:csatár
-
Született:1984.02.05
-
Magasság / súly:169 cm / 74 kg
-
Vál. mérkőzések:56
-
Először:2004.03.30.
-
Válogatott gólok:11
| Meccsei a Vb-n | ||||
| Meccs: 5 | Játékidő: 334p | Gól: 0 | Index: 7 | Közönség: 19.16667 |
| Argentína – Nigéria | 1–0 | Index: 7 | Közönség: 6.66667 (3) | |
| Argentína – Koreai K. | 3–2 | Index: 0 | Közönség: 0 (0) | |
| Görögo. – Argentína | 0–2 | Index: | Közönség: () | |
| Argentína – Mexikó | 3–1 | Index: 0 | Közönség: 10 (1) | |
| Argentína – Németo. | 0–4 | Index: 0 | Közönség: 2.5 (2) | |
Buenos Airesben született, az Ejército de Los
Az utcai futballal kezdődött a pályafutása, de játszott
szervezett csapatokban is, először úgynevezett baby footballt, mégpedig az
Estrella del Unóban, ahol apja volt az edzője. Aztán viselte a Santa Clara,
majd a Villa Real mezét is, de az első igazi csapata az All Boys volt
(1994–1996). Ottani igazolásában még a Martínez családnév szerepelt.
Ennek
történetét így idézte fel: „Így anyakönyveztek. A szüleim elváltak kevéssel
azelőtt, hogy én megszülettem. Ezért én 1984-ben anyám családi nevét, a
Martínezt kaptam. Aztán kibékültek, és apám a nevére vett. Akadt is kavarodás az
igazolásaim körül, hiszen az All Boysban Martínezként szerepeltem, a Bocánál
meg már Tévezként.”
Tizenkét évesen
került a Bocához, a klub vezetői nagyon vigyáztak rá, vettek a családnak egy
lakást a Bombonera közelében, hogy Carlítosnak külön szobája legyen. 15 éves
korában, a korosztályos válogatottban lőtt egy ollózásos gólt a Wembley-ben.
Körülbelül azóta tartják őt számon az európai futballklubok képviselői. A
Bayern München 2003 nyarán több mint 11 millió eurót adott volna érte, de a
Boca nem adta.
A nagy kiugrást a 2003-as Libertadores-kupa-sorozat hozta meg a
számára, a csoportmérkőzéseken még nem játszott, mert akkoriban a
junior-válogatottal a később elhalasztott korosztályos világbajnokságra
készült, de a végső szakaszban öt gólt is szerezve segítette kupagyőzelemhez csapatát. Tagja volt a Milan ellen a Világkupát megnyerő Bocának is, de
sérülése miatt csak keveset játszott.
Amikor Juan Román Riquelme a Barcelonához
szerződött, azt mondta Téveznek: „Carlítos, mostantól kezdve te vagy itt a
főnök a pályán. Ha jól játszol, a Boca nyerni fog. Ha nem, akkor meg kikap.
Semmi mással ne törődj, csak ezzel.” Ehhez is tartotta magát, amíg –
Dél-Amerikában rekordnak számító, 20 millió dollárért – a Corinthianshoz nem
szerződött. 2005 decemberében harmadszor is Amerika legjobb futballistájának
választották.
Pedig pályafutása legnehezebb évén volt túl: 2005 elején –
ellentétben válogatottbeli társaival, nem Európába, hanem – Brazíliába
szerződött. Eleinte akadtak beilleszkedési gondjai a Cornál, nehezen lendült játékba
a 40 millió euróért megerősített gárda. Ráadásul a helyzet Tévez szempontjából
kifejezetten rosszul alakult: a tulajdonos elküldte az argentin edzőt, Daniel
Alberto Passarellát, és megsérült Javier Mascherano.
Tévez azonban igazi
vezéregyéniségként tartotta magasra a legnépszerűbb São Pauló-i klub, az
állítólag 25 millió szurkoló szívét rabságban tartó Corinthians zászlaját. A
bajnoki címig vezette a csapatot, miközben őt választották meg a campeonato
brasileiro legjobb játékosának. 2006-ban Angliába szerződött. Első évében ő
tartotta bent góljával az első osztályban a West Ham Unitedet.
Noha továbbra
sem csillapodtak a személye és a játékjoga körüli jogi viták, 2007 nyarán a
Manchester Unitedhez szerződött, kölcsönbe. 2008 tavaszán bajnok és a Bajnokok
Ligája győztese lett a klubbal. 2009-ben újra bajnok lett, és bejutott
csapatával a BL-döntőbe. Szívesen maradt volna a Manchester Unitednél, de a
Cristiano Ronaldót is elengedő vezérkar sokallta a vételárát. Tévez megsértődve
szerződött át a város másik csapatához, a Cityhez. A Man Citynél
angliai pályafutása eddigi legjobb évét zárta, jelölték az Év játékosa címre
is, noha azt aztán Wayne Rooney kapta meg. Tévez, minden sorozatot figyelembe
véve 29 gólig jutott, ez egyéni rekordja. A válogatottal elért eddigi legnagyobb sikere a 2004-es olimpiai bajnoki
cím volt, ő lett a torna gólkirálya. Játszott a 2004-es Copa
Américán, a 2005-ös Konföderációs-kupán és a 2006-os világbajnokságon is.
SIKEREK: argentin bajnok (2003
Apertura), bajnoki második (2002 Apertura, 2003, 2004 Clausura), bajnoki
harmadik (2001 apertura, 2002 clausura), brazil bajnok (2005), angol bajnok
(2008, 2006), Community Shield-győztes (2008), Ligakupa-győzts (2009),
Libertadores-kupa-győztes (2003), -döntős (2004), Világkupa-győztes (2003),
Copa Sudamericana-győztes (2004), Recopa-döntős (2003), a Bajnokok Ligája
győztese (2008), BL-döntős (2009), klubvilágbajnok (2008), Egyéni siker:
Dél-Amerika legjobb játékosa (2003, 2004, 2005), a Libertadores-kupa legjobb
játékosa (2003), olimpiai gólkirály (2004), a brazil bajnokság legjobb játékosa
(2005, Placar és CBF), az év sportolója Argentínában (2004), az év játékosa
(2003, 2004)
VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 12 mérkőzés,
750 perc, 1 gól [2 sárga lap]. Első válogatottsága: 2004. március 30., Ecuador
ellen. Nagy tornákon. Vb: 6. (2006), Konföderációs Kupa: 2. (2005), Copa
América: 2. (2004), olimpia: 1. (2004), U20 dél-amerikai bajnok (2003).
1996–2005: Boca Juniors 75 26
2005–2006: Corinthians 47 31
2006–2007: West Ham United 26 7
2007–2009: Manchester
United 63 19
2009– : Manchester
City 35 23





