• Klub:
  n/a
• Poszt:
  hátvéd
• Született:
  1985.02.14
• Magasság / súly:
  190 cm / 88 kg
• Vál. mérkőzések:
  41
• Először:
  2005.03.26.
• Válogatott gólok:
  5

Hatalmas termetű középső védő. Spanyol származású édesapja miatt spanyol állampolgár is (édesanyja szerb).

A Servette-ben nevelkedett, szinte szó szerint, mert olyan közel laktak a pályához, hogy az erkélyükről nézhette a meccseket. Hatévesen igazolt a klubhoz, 17 esztendősen már az élvonalban is szerepelhetett. Addigra már túl volt egy súlyos sérülésen, 2001-ben fél évet kihagyni kényszerült a lábtörése miatt.
Egy évvel később egyik legjobbja volt annak az U17-válogatottnak, amely a dániai kontinenstornán a franciák elleni döntőben 11-esekkel szerezte meg az aranyérmet, csapattársai közül azóta már Tranquillo Barnetta és Reto Ziegler is nagyválogatott lett. Az elődöntőben a svájciak az angol korosztályos csapatot iskolázták le 3–0-ára. A mezőny egyik legjobbja Senderos volt, akit azonnal kinézett magának az Arsenal. 2002 decemberében írta alá profiszerződését Londonba, de a következő fél évet még Svájcban töltötte.

Arsène Wenger elutazott érte Genfbe, Philippe leginkább arra emlékezik az első találkozásból, hogy nagyon ideges volt. (Nagy volt a kísértés, mert a Bayern München és a Real Madrid is érdeklődött iránta.) Londonban több mint egy éven át csak az ifi- és a tartalékcsapatban kapott szerepet, első meccsét a nagycsapatban 2004. október 17-én a Ligakupában játszotta a Manchester City ellen.

Első tíz hónapjában majdnem annyi Ligakupa- és FA-kupa-meccsen játszott, mint bajnokin. A Premier League-ben 2005 első napján, a Charlton Athletic ellen játszott először. Az utolsó tíz percre szállt be, de úgy elfáradt, mintha az egész meccset végignyomta volna. Játszott a Man United elleni győztes FA-kupadöntőben is. A következő szezon (2005–2006) elejétől számít állandó csapattagnak, miután a Sol Campbell, Kolo Touré kettőst meg kellett bontania Arsène Wengernek.

Voltak pocsék meccsei, amely után a szurkolók dühödten követelték ki a csapatból, ám azután végleg bejátszotta magát. A döntőig tartő BL-menetelésen 7 meccsen lépett pályára, a Barça elleni döntőn viszont nem játszott. Az Eb után az Arsenal egy évre kölcsönadta az AC Milannak, de megsérült, nehezen illeszkedett a csapatba, csak 14 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.
A legutóbbi, a 2009-2010-es szezon nem sikerült jól: Wenger mindössze két meccsen játszatta az Arsenalban, azt is a Ligakupában. Ismét kölcsönadják, a következő idényben az Evertonban játszik majd.

A 2006-os világbajnokságon az első három találkozón kezdő volt, ám a Koreai Köztársaság ellen az 52. percben megsérült és többet már nem játszhatott a tornán. A 2008-as Eb előtt februárban, az angolok ellen a Wembleyben ő volt a svájci válogatott kapitánya. A kontinentális tornán csapata mind a három meccsén játszott.
Senderos nyelvzseni:  svájciként franciául, németül és olaszul beszél, emellett angolul, spanyolul és portugálul is perfekt. Tervei közt szerepel a görög és orosz nyelv elsajátítása is, futballkarrierje után a tömegkommunikációban szeretne dolgozni. Testvére, Julien válogatott kosárlabdázó, korábban négy éven át az Egyesült Államokban is játszott.  

SIKEREK: angol bajnoki második (2005), harmadik (2008), FA-kupa-győztes (2005), Ligakupa-döntős (2007), a Bajnokok Ligája döntőse (2006).

VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 4 mérkőzés, 360 perc, 2 gól. Első válogatottsága: 2005. március 26., Franciaország ellen. Nagy tornákon. Vb: 10. (2006), U17-Eb: 1. (2002), U20-vb: 17-24. (2005). Korosztályos vál. U21: 17.

2001–2003:  Servette      26                          3
 2004–2008:  Arsenal       64                         4
2008–2009:  Milan           14                          –            
2010–         : Everton              2        –