• Klub:
  n/a
• Poszt:
  középpályás
• Született:
  1978.04.19
• Magasság / súly:
  178 cm / 72 kg
• Vál. mérkőzések:
  67
• Először:
  2003.04.30.
• Válogatott gólok:
  3

Apja ágán a Volga mentéről származó németek, anyai ágon olaszok a felmenői. Az egy tehetségkutatón feltűnt kölyökfutballistát, a Cultural de Crespo, az Argentinos Juniors de Paraná és az Unión de Crespo egykori játékosát 1992-ben igazolta át a Newell’s Old Boys csapata. 1997. október 2-án mutatkozott be az argentin élvonalban.

Nyolc mérkőzéssel a háta mögött, november 29-én Európába szerződött, ám új állomáshelyén egy éven keresztül nem fért be az első csapatba. 1998. november 17-én a Valladolid kölcsönadta a lisszaboni Sportingnak. Miután negyedik lett három honfitársát, Aldo Duschert, Facundo Quirogát és Alberto Acostát is alkalmazó csapatával a portugál élvonalban, visszatért a Valladolidhoz.

Két szezont töltött a Primera Divisiónban, majd 2001 júliusában, közel ötmillió dollárért a Paris Saint-Germainhez igazolt. A Valladolid az 1997-es vételárhoz képest ötvenszeres haszonnal adta el. Első franciaországi idénye végén a Division 1 legjobb légiósának választották. Nagyszerű védőkettőst alkotott a korábban ugyancsak a Newell’s Old Boysban nevelkedett Mauricio Pochettinóval.

2004. május 29-én a PSG távollétében csapata 1-0-ra győzött a Francia Kupa döntőjében a Châteauroux ellen. Gabriel Heinze pályafutása során mégis ez volt az első nagy megnyert trófea. Hihetetlen népszerűségét jelzi, hogy egy évvel távozása után, 2005 augusztusában, a PSG szurkolói a klub történetének legjobb hátvédjének választották.  2004 nyarán a Manchester Unitedhez szerződött – igaz, csak jóval az idény kezdete után érkezett, miután korábban a Copa Américán és az olimpián szerepelt az argentin válogatottal.

A MU-nál góllal mutatkozott be a Bolton Wanderers ellen (2-2). Szinte azonnal kibérelte magának a balhátvéd helyét. Az Old Traffordon fantasztikus évet zárt, 2005 májusában a szurkolók és a játékostársak is az idény legjobbjának választották. Bár nem kifejezetten gólerős játékos, de 2005 augusztusában nyolc nap alatt három gólt is szerzett a Puskás Ferenc-stadionban: egyet az argentin válogatott, kettőt a Manchester United színeiben. Úgy tűnt, pályafutása csúcsára érkezett.

Ám szeptember 13-án, a Villarreal elleni BL-mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, csak májusban játszhatott újra. Mégis bekerült a válogatottba, játszott a 2006-os világbajnokságon. 2007-ben megnyerte pályafutása első bajnoki címét, majd – elsősorban Patrice Evra befutása miatt feleslegessé válva az Old Traffordon – a Real Madridhoz szerződött. (Négy éven belül a harmadik Man United-játékos lett David Beckham és Ruud van Nistelrooy után, aki a Madridhoz került. Két évvel később követte még őt egyik legjobb manchesteri barátja, Cristiano Ronaldo is.)

A királyi klubban töltött két idényében gyakran kritizálták, de így is nyert egy bajnoki címet, és egyszer második lett. A 2009-es nyári nagytakarítás során az elsők között távozott, az Olympique Marseille játékosa lett. A Ligue 1-ben töltött első idénye során ismét bajnok lett. (Az OM 18 év után lett ismét bajnok.) Négy év alatt három bajnoki címet nyert három különböző országban és csapattal, Európa öt legerősebb bajnokságában valamelyikében. A válogatottban alapember, az Olé című argentin sportnapilap szerint olyan fontos a szerepe, mint az 1986-os válogatottban Óscar Ruggerié volt.

SIKEREK: francia bajnok (2010), bajnoki második (2004), Francia Kupa-győztes (2004, dnj.), -döntős (2003), Ligakupa-győztes (2010), angol bajnok (2007), bajnoki második (2006), harmadik (2005), FA-kupa-döntős (2005, dnj.), spanyol bajnok (2008), bajnoki második (2009), spanyol Szuperkupa-győztes (2008), francia bajnok (2010). Egyéni siker: a francia liga legjobb légiósa (2002).

VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 14 mérkőzés, 1208 perc, 0 gól [2 sárga lap]. Első válogatottsága: 2003. április 30., Líbia ellen. Nagy tornán. Vb: 6. (2006), Konföderációs Kupa: 2. (2005), Copa América: 2. (2004), olimpia: 1. (2004).

1992–1997:     Newell’s Old Boys    8          –
1997–1998:     Real Valladolid B     –          –
1998–1999:     Sporting CP  5          1
1999–2001:     Real Valladolid         54       1
2001–2004:     Paris St.-Germain    99       4
2004–2007:     Manchester United   52       1
2007–2009:     Real Madrid  44       3
2009–2010:     Olympique Marseille 27      4