-
Klub:n/a
-
Poszt:hátvéd
-
Született:1978.12.20
-
Magasság / súly:180 cm / 78 kg
-
Vál. mérkőzések:118
-
Először:1996.10.06.
-
Válogatott gólok:13
| Meccsei a Vb-n | ||||
| Meccs: 3 | Játékidő: 208p | Gól: 0 | Index: 0 | Közönség: 0 |
| Japán – Kamerun | 1–0 | Index: 0 | Közönség: 0 (0) | |
| Kamerun – Dánia | 1–2 | Index: 0 | Közönség: 0 (0) | |
| Kamerun – Hollandia | 1–2 | Index: 0 | Közönség: 0 (0) | |
Hazájában,
Kamerunban kezdett futballozni, a Racing Bafoussam csapatában. 1996-ban hat
hónapot a paraguayi Cerro Porteñónál játszott, ez alatt hat mérkőzésen
szerepelt, majd egy újabb váratlan ugrással már Törökországban, a
Gençlerbirliğinél találta magát. 1997-től két évig szerepelt a törököknél,
rövid ideig a debreceni Sándor Tamás klubtársaként. Az 1998–99-es szezonban az
év legjobb légiósának választották, de ettől még a Real Madridhoz igazolása
óriási meglepetésnek számított. Geremit 4,5 millió dollárért szerződtette a
madridi alakulat.
Az ügyletet a királyi gárda akkori edzője, a walesi John
Toshack szorgalmazta, aki a Beşiktaş trénereként már megismerte a kameruni
középpályás képességeit. Geremi természetesen szívesen ment, azonban Toshack
botrányos távozása után (kilenc hónapnyi munka után játékosai kritizálása miatt
menesztették) korántsem tűnt rózsásnak a helyzete.
Három szezon alatt csak 45
bajnoki meccset játszott, igaz, közben kárpótolták a sikerek. Ez az időszak
volt Geremi pályafutásának csúcspontja. 2000 februárjának első napjaiban, az
Afrikai Nemzetek Kupája megnyerésével kezdődött nagy sorozata, aztán a
Madriddal részese volt májusban a Bajnokok Ligája elnyerésének, majd megint
csak a válogatottal szeptember-októberben az olimpiai bajnoki cím
elhódításának.
A fenti eredménysor alapján sokan gondolták, 2000-ben nem
kaphatja más a legjobb afrikai játékosnak járó aranylabdát, csak Geremi Sorelle
Njitap Fotso. Ám „csak” negyedik lett, három honfitársa, Patrick Mboma, Lauren
Etamé Mayer és Samuel Eto’o Fils mögött.
A
Madrid kamerunijára a Premier League-ben is felfigyeltek: 2001 nyarán a Chelsea
és az Arsenal is harcba szállt érte. A londoni Kékek Albert Ferrer lehetséges
utódját látták benne, de az üzlet végül nem jött létre, mivel Jorge Valdano a
Real sportigazgatója szerint a madridi klubnak – óriási költségvetési hiánya
ellenére – nem volt szüksége sürgős bevételre.
Bár
Geremi a csapat európai kupameccsein több lehetőséget kapott, általában Michel
Salgado mögött csak a kispadot koptatta. 2002-ben, második Bajnokok
Ligája-aranyérme ellenére, egyre inkább hangot adott elégedetlenségének, így
várható volt, hogy ismét jelentkeznek a kérők. A Chelsea továbbra is szívósan
küzdött Geremiért. Állítólag már majdnem megegyezett a két klub Geremi és a
brazil Flávio Conçeição átigazolásáról, ám a Chelsea akkori tragikus
financiális helyzete meggátolta a két játékos Londonba költözését.
A Real
Madrid a kútba esett üzlet ellenére szeretett volna esélyt adni Gereminek, így
2002 nyarán a kameruni futballista mégis Angliába került – a spanyolok egy évre
kölcsönadták a Middlesbroughnak. Elképzelhető, hogy pont a Chelsea érdeklődése
miatt szerették volna az angolok szeme előtt tartani. Geremi meghálálta a
bizalmat, és tökéletesen pótolta Paul Ince-t. A szezon végén az év legjobb
Middlesbrough-játékosának is megválasztották.
Felkeltette a Manchester United
érdeklődését, de Abramovics érkezésével már rendelkezésre állt a pénz a Chelsea
kasszájában is Geremi megvásárlására. Két év folyamatos érdeklődése,
tárgyalások sorozata meghozta gyümölcsét: a kameruni játékos 7 millió fontért
öt évre írt alá a Chelsea-nél.
A
rendkívül megerősödött játékoskeret miatt a Kékeknél sohasem számított
rendszeres kezdőnek, inkább mint megbízható kiegészítő emberre tekintettek
rá. 2007 és 2009 vége között a Newcastle
Unitedben futballozott, az utolsó félévet a második vonalban játszotta. (Közben
játszott az Afrikai Nemzetek Kupáján, beválasztották a torna álomcsapatába.)
A
Szarkáknál egy ideig csapatkapitány is volt, aztán Kevin Keegan inkább Michael
Owennek adta a karszalagot. Geremi 2010 januárjában visszatért európai
pályafutása első állomására, Törökországba. A kameruni válogatott
örökranglistáján második Rigobert Song mögött, csak ők ketten jutottak túl a
százas határon, bár Samuel Eto’o is nagyon közel jár már hozzá.
SIKEREK:
spanyol bajnok (2001, 2003), harmadik (2002), Spanyol Kupa-döntős (2002 dnj.), angol bajnok (2005,
2006), bajnoki második (2004, 2007), II. o. (League Championship) bajnok
(2010), angol Szuperkupa-győzes (Community Shield, 2005), a Bajnokok Ligája győztese
(2000, 2002), elődöntőse (2004, 2005, 2007).
VÁLOGATOTTSÁG:
Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 11 mérkőzés, 990 perc,
1 gól [1 sárga lap]. Első
válogatottsága: 1996. október 6., Gabon
ellen. Nagy tornán. Vb: 20.
(2002), ANK: 5-8. (1998), 1. (2000), 1. (2002), 5-8. (2004), 5-8. (2006), 2.
(2008), 5-8. (2010), olimpia: 1. (2000), Konföderációs Kupa: 5-8. (2001), 2.
(2003).
1995–1996: Racing Bafoussam 28 5
1997 : Cerro
Porteño 6 –
1997–1999: Gençlerbirliği 57 8
1999–2002: Real Madrid 45 –
2002–2003: Middlesbrough 33 7
2003–2007: Chelsea 72 4
2007–2010: Newcastle United (I., II.) 49 2
2010– : Ankaragücü 12 2





