• Klub:
  n/a
• Poszt:
  hátvéd
• Született:
  1981.04.12
• Magasság / súly:
  181 cm / 80 kg
• Vál. mérkőzések:
  34
• Először:
  2003.01.31.
• Válogatott gólok:
  2

A Boca Juniors nevelése, 1999-ben került be a profi csapatba. Egyik legfiatalabb tagja volt Carlos Bianchi, az ezredforduló körüli években világviszonylatban is a földkerekség legeredményesebbjének mondható csapatának. Sokoldalúságát már bizonyítva valamennyi védőposzton feladatokat kapott.

2004 nyarán 3,5 millió euróért szerződött az Interbe, ahol 2004. szeptember 22-én, az Atalanta ellen mutatkozott be. 2005 márciusa és szeptembere között hiányzott, mert klubja engedélyével visszatért az argentin fővárosba, fehérvérűségben szenvedő kislánya mellé. Amikor Angelinát Buenos Airesben megoperálták, a védő megkérte Massimo Morattit, a klub tulajdonosát, bontsa fel a szerződését, mert a kislánya mellett szeretne lenni. Moratti azonban azt mondta, nem bontja fel, de menjen haza, legyen a kislány mellett, és az Inter várja vissza. Burdisso magában egy életre hűséget esküdött az Internek.

Az olasz klub a távolléte alatt is folyósította évi kétmillió eurónak megfelelő fizetése részleteit. A hátvéd és a felesége a következő három hónapban szinte egy Buenos Aires-i klinikán lakott, minden percüket Angelinával töltötték. Szeptemberre a kislány meggyógyult. Nicolás október 16-án játszott újra – csereként – az Interben, a San Siro közönsége, felállva, tapssal köszöntötte.

Bár nehezen nyerte vissza formáját, 2006 februárjában visszakerült a válogatott keretbe. 2006 nyarától újra rendszeresen játszott az Interben, abban az idényben hat gólt is szerzett. Ő volt az utolsó futballista, aki az Interben a 3-as mezben játszott, miután a klub a legendás Giacinto Facchetti 2006. szeptember 4-i halála után visszavonultatta azt a mezt. 2007 tavaszán részese volt a Valencia elleni BL-mérkőzésen kitört verekedésnek, ezért eltiltást kapott. 2009 nyarán, évi hárommillió eurós fizetésért, egy esztendőre kölcsönjátékosként az AS Romához került.

Többet játszott, mint az Interben (43 mérkőzésen), de a bajnokságban és a kupában is „csak” második lett. Argentínában, a Bocában töltött évek végén El Patroncito, azaz Kisgóré volt a beceneve, utalva arra, hogy ő vette át a kolumbiai Jorge Bermúdez szerepét a védelemben. Az argentin statisztikák szerint az ország szülöttei közül csak Alfredo Di Stéfano nyert nála több klubtitulust.

SIKEREK: argentin bajnok (2000, 2003, apertura), bajnoki második (2002 apertura, 2003, 2004 clausura), harmadik (1999, 2001 apertura, 2001, 2002 clausura), olasz bajnok (2006, 2007, 2008, 2009), olasz bajnoki második (2010), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), -döntős (2007, 2008, 2010), olasz Szuperkupa-győztes (2008), Libertadores-kupa-győztes (2000, 2001, 2003), Libertadores-kupa-döntős (2004), Világkupa-győztes (2000, 2003).

VÁLOGATOTTSÁG: Mérlege a vb-selejtező sorozatban: 6 mérkőzés, 371 perc, 0 gól.  Első válogatottsága: 2003. január 31., Honduras ellen. Nagy tornán. Vb: 6. (2006), olimpia: 1. (2004, njt),  U20-vb: 1. (2001).

1999–2004:           Boca Juniors   111     5
2004–2009:  Internazionale              93       4
2009–        :    AS Roma         33       2