¡Viva La Celeste! Dél-Amerika legfontosabb rangadója következik
¡Viva La Celeste! Tallinntól Rómáig
¡Viva La Celeste! Uruguay készen áll az olasz melóra
Minden cikkErényeik, gyengéik, taktika
A három védő (Scotti, Lugano, Godín) előtt a középpályán két szűrő (Peréz és Gargano) igyekszik majd összeszedni a labdákat. A szélső középpályások nagy munkabírású játékosok (Maxi és Álvaro Pereira), akik a támadásépítés mellett a védekezésbe is bármikor bekapcsolódhatnak. A csatárok (Forlán, Suárez) mögötti kreatív irányító szerepkörében Ignacio González játszik majd. A válogatott sokáig megosztott volt a Nacional és a Penarol játékosok ellentéte miatt, de Tabárez kapitánykodása alatt ez radikálisan megváltozott, sőt a csapategység a legnagyobb erősségük. A pályán Diego Lugano és Diego Forlán fogja össze a csapatot, gyors kontráival az uruguayi válogatott bármely együttest meglepheti a világbajnokságon. Gond, hogy a csapat teljesítménye hullámzó és kiszámíthatatlan, a gyengébb csapatok ellen nem mindig tudnak felpörögni. A vb-selejtezőkön például egyszer sem tudták legyőzni Venezuelát, vereséget szenvedtek Peruban, csak egy pontot szereztek Bolíviában, tavaly augusztusban pedig Algériában kaptak ki barátságos mérkőzésen.
Meddig juthatnak?
A jelenlegi erőviszonyok alapján a negyeddöntő elérése tűzhető ki reális célul.
Húzónevek
6–3
1950. július 16., vb-döntő, Uruguay – Brazília 2-1 A házigazda braziloknak egy döntetlen is elég lett volna a világbajnoki aranyhoz, a vezetést is megszerezték, de a csapatkapitány Obdulio Varela vezérletével megfordították a meccset. A brazilokat szó szerint sokkolta a vereség; a csapatot szétkergették, és szakítottak az addig használt fehér szereléssel. Uruguay 1950-ben másodszor nyert világbajnokságot.
Irapuato
1954. június 30., Svájc, vb-elődöntő, Magyarország-Uruguay 4-2 Sokan minden idők legjobb vb-meccsei közé sorolják, megdöbbentő módon ez a hosszabbításos vereség volt az uruguayi csapat első vb-kudarca. A sokkot nem tudták kiheverni, elvesztették a bronzmeccset is Ausztria ellen.
Puskás Öcsi
Juan Alberto Schiaffino 1950-ben világbajnoki címet szerzett Uruguay-jal, de később olasz válogatott is volt. 1943-tól 1962-ig tartó pályafutása során a Peñarol, a Milan, majd a Roma mezét viselte. Lendület, bátorság, rúgótechnika, fejlett taktikai érzék jellemezte, rendkívüli érzéke volt a testcselekhez, korának egyik legjobb játékosa volt.
Örökválogatott
Mazurkiewicz – Santamaria, Nasazzi, Victor Andrade – Ghiggia, José Andrade, Francescoli, Obdulio Varela, Recoba – Schiaffino, Scarone
Legpusztítóbb közhely
""
Számok
-
Egymillió lakosra jutó futballisták száma:
Lakosság száma: 3 400 000. Igazolt játékosok száma: 41 800
Klubok száma: 1220
- Legtöbb gól: Andrés Scotti (29)
- Legidősebb játékos: Sebastián Bruno Fernández (36)
- Legfiatalabb játékos: Mauricio Bernardo Victorino (23)
- Átlagmagasság: 180,6 cm
- Átlagéletkor: 28,7 év
