José Mourinho elindult a csúcs felé
Volt BL-döntő, amelyen csak 11-eseket láthatott a közönség. Olyan is, amelyen egy klub története eddigi legnagyobb sikerét érte el. A sors igazságot szolgáltatott a Bayern Münchennek, és egy különös edző ebben az időszakban indult el a csúcs felé, úgy hívják, José Mourinho.
2000–2001
Csak 11-esből született gól a milánói döntőben. A rendes játékidőben Effenberg és Mendieta talált a kapuba, a hosszabbítás után büntetők döntötték el a kupa sorsát. A meccs 7. percében Canizares, a Valencia kapusa kivédte Mehmet Scholl 11-esét.
A büntetőkben négy is hibáztak, végül a 14. döntött. Thomas Linke berúgta, a másik oldalon Mauricio Pellegrino lövését Oliver Kahn hárította. A Valencia egymás után másodszor is elbukta a BL-döntőt. A spanyol csapat azóta sem került ilyen közel a kupagyőzelemhez, 2003-ban és 2007-ben a negyeddöntőig jutott.
Bayern München–Valencia 1-1 (0-1), 11-esekkel : 5-4
2001. május 23. Milánó, Giuseppe Meazza-stadion, 74 000 ezer néző, vezette: Dick Jol (holland).
Bayern München: Oliver Kahn – Samuel Kuffour, Patrick Andersson, Thomas Linke, Willy Sagnol (Carsten Jancker, 46.), Owen Hargreaves, Stefan Effenberg, Bixente Lizarazu, Mehmet Scholl (Paulo Sérgio, 108.), Giovane Élber (Alexander Zickler, 100.), Haszan Szalihamidzsics. Edző: Ottmar Hitzfeld
Valencia: Santiago Canizares – Jocelyn Angloma, Roberto Ayala (Miroszlav Djukics, 90.), Mauricio Pellegrino, Amedeo Carboni, Rubén Baraja, Gaizka Mendieta, Kily González, Juan Sánchez (Zlatko Zahovic, 66.), Pablo Aimar (David Albelda, 46.), John Carew. Edző: Héctor Cúper
Gólszerző: Effenberg (51., 11-esből), ill. Mendieta (3., 11-esből)
Sárga lap: Andersson, ill. Carboni, Kily González, Canizares.
A 11-est berúgta: Szalihamidzsics, Zickler, Effenberg, Lizarazu, Linke, ill. Mendieta, Carew, Baraja, Kily González. A 11-est kihagyta: Paulo Sérgio, Patrick Andersson, ill. Zahovic, Carboni és Pellegrino.
2001–2002
A Real Madrid ha nem is simán, de káprázatos játékkal szerezte meg kilencedik BEK- (BL) serlegét. A madridiak azóta nem tudtak Európa legjobbjai lenni. Ez a meccs egyértelműen Zinedine Zidane kapásgólja miatt marad emlékezetes.
A spanyolok francia középpályása az első félidő lefújása előtt kapásból bombázott a hálóba. Ez a találat azóta is minden idők legszebb BL-góljai, sőt minden idők 10 legszebb Real-gólja között is ott van.
A Real Madrid 100. születésnapját ünnepelte a győzelemmel. Minden dicséretet megérdemel az ellenfél, a Bayer Leverkusen is. Érdemes végigolvasni a névsort, akkoriban olyanok játszotta a csapatban, mint a brazil Lúcio, a német Michael Ballack, a német–török Yildiray Bastürk, a bolgár Dimitar Berbatov. És ne feledkezzünk meg Zoltan Sebescenről sem. A magyar felmenőkkel rendelkező Sebestyén Zoltán az első magyar származású játékos, aki Puhl Sándor mellett pályára léphetett Bajnokok Ligája-döntőben.
Real Madrid–Bayer Leverkusen 2-1 (2-1)
2002. május 15. Glasgow, Hampden Park, 51 456 néző, vezette Urs Meier (svájci)
Real Madrid: César (Iker Casillas, 68.) – Michel Salgado, Fernando Hierro, Iván Helguera, Roberto Carlos, Luis Figo (Steve McManaman, 61.), Claude Makélélé (Flávio Conceicao, 73.), Zinedine Zidane, Santiago Solari, Raúl, Fernando Morientes. Edző: Vicente del Bosque.
Bayer Leverkusen: Hans-Jörg Butt – Zoltan Sebescen (Ulf Kirsten, 65.), Boris Zivkovic, Lúcio (Marko Babic, 90.), Diego Placente, Bernd Schneider, Carsten Ramelow, Michael Ballack, Thomas Brdaric (Dimitar Berbatov, 39.), Yildiray Bastürk, Oliver Neuville. Edző: Klaus Toppmöller.
Gólszerző: Raúl (9.), Zidane (45.), ill. Lúcio (14.)
Sárga lap: Salgado, Roberto Carlos.
2002–2003
A BL-döntők eddigi egyetlen meccse, amikor 120 perc alatt sem esett gól. Erre korábban – még a BEK-döntős időkben – 1991-ben volt példa, akkor a Crvena Zvezda–Olympique Marseille ért így véget, végül az akkor még jugoszláv csapat nyert 11-esekkel. A két olasz először találkozott BL-döntőben, a Milan kilenc év után nyerte el a trófeát, a Juventus hét éven belül harmadik döntőjét bukta. Érdekesség, hogy a hat évvel ezelőtt győztes csapatból kilencen ma is a Milan keretében vannak.
AC Milan–Juventus 0-0. 11-esekkel: 3-2
2003. május 28. Manchester, Old Trafford, 63 215 néző, vezette: Markus Merk (német)
AC Milan: Dida – Alessandro Costacurta (Roque Júnior, 66.), Alessandro Nesta, Paolo Maldini, Kaha Kaladze, Gennaro Gattuso, Andrea Pirlo (Serginho, 71.), Rui Costa (Massimo Ambrosini, 87.), Clarence Seedorf, Andrij Sevcsenko, Filippo Inzaghi. Edző: Carlo Ancelotti.
Juventus: Gianluigi Buffon – Lilian Thuram, Igor Tudor (Alessandro Birindelli, 42.), Ciro Ferrara, Paolo Montero, Mauro Camoranesi (Antonio Conte, 46.), Alessio Tacchinardi, Edgar Davids (Marcelo Zalayeta, 65.), Gianluca Zambrotta, Alessandro Del Piero, Divid Trézéguet. Edző: Marcello Lippi.
Sárga lap: Costacurta, ill. Tacchinardi, Del Piero.
A 11-est berúgta: Serginho, Nesta, Sevcsenko, ill. Birindelli, Del Piero. A 11-est kihagyta: Seedorf, Kaladze, ill. Trézéguet, Zalayeta, Montero.
2003–2004
Talán a Bajnokok Ligája egyetlen olyan döntője, amelyben erre a párosításra senki sem számított. Az AS Monaco a főtáblán kezdett, és a Deportivo La Coruna, a PSV Eindhoven és az AEK Athén előtt végzett. 8-3-ra verték a Deportivót, ami azóta is a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb győzelme. Csoportelsők lettek, ez annak is köszönhető, hogy az utolsó fordulóban a Deportivo 3-2-re kikapott Eindhovenben.
Utána kiverték a Lokomotiv Moszkvát, majd a Real Madridot és a Chelsea-t is. A madridiakkal szemben kétgólos hátrányt dolgoztak le, a Chelsea-t Monacóban győzték le 3-1-re. Mégis a Porto lett a legjobb. Olyan játékosokkal, mint Ricardo Carvalho, Nuno Valente, Maniche, Deco. De leginkább azért, mert egy olyan edző ült a kispadon, aki a mai napig meghatározza Európa futballját, José Mourinhio. A Monacót is dicsérjük: Patrice Evra, Ludovic Giuly, Fernando Morientes sokat tett a kiscsapat sikeréért. Akkor még Didier Deschamps, a világ- és Európa-bajnok, kétszeres BL-győztes ült a piros-fehér klub kispadján.
FC Porto–AS Monaco 3-0 (1-0)
2004. május 26. Gelsenkirchen, Arena auf Schalke, 62 000 néző, vezette: Kim Milton Nielsen (dán).
FC Porto: Vitor Baia – Paulo Ferreira, Jorge Costa, Ricardo Carvalho, Nuno Valente, Costinha, Maniche, Pedro Mendes, Deco (Pedro Emanuel, 84.), Carlos Alberto (Dimitrij Alejnyicsev, 60.), Derlei (Benni McCarthy, 79.). Edző: José Mourinho
Monaco: Flavio Roma – Hugo Ibarra, Julien Rodriguez, Gael Givet (Sébastien Squillaci, 72.), Patrice Evra, Andreasz Zikosz, Edouard Cissé (Shabani Nonda, 64.), Lucas Bernardi, Ludovic Giuly (Dado Prso, 24.), Jerome Rothen, Fernando Morientes. Edző: Didier Deschamps
Gólszerző: Carlos Alberto (39.), Deco (71.), Alejnyicsev (75.).
Sárga lap: Nuno Valente, Carlos Alberto, Jorge Costa.
