A MU az utolsó pillanatban fordított
Az 1997 és 2000 között eltelt időszakban a Real Madrid kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját. A spanyoloknak 32 évet kellett várniuk az újabb sikerre. A Juventus két finálét is elbukott. 1999-ben a Manchester United a hosszabbítás perceiben fordított a Bayern München ellen. 1997-ben fordult elő utoljára, hogy magyar bíró – Puhl Sándor – vezetett döntőt.
1996–1997
Puhl Sándort érte az a megtiszteltetés, hogy a döntő játékvezetője lehetett. A Juventus megint eljutott a fináléba, de a címvédés nem sikerült. A Dortmund és Karl-Heinz Riedle az első félidőben öt perc alatt eldöntötte a meccset.
A találkozó hőse az akkor 21 éves Lars Ricken volt. Mindössze 16 másodpercet töltött a pályán, amikor belőtte a harmadik dortmundi gólt. Ricken a BL-döntők akkori legfiatalabb és leggyorsabb gólszerzője lett.
Borussia Dortmund–Juventus 3-1 (2-0)
1997. május 28. München, Olympia-stadion, 59 000 néző, vezette: Puhl Sándor (magyar).
Borussia Dortmund: Stefan Klos – Jürgen Kohler, Matthias Sammer, Martin Kree, Stefan Reuter, Paul Lambert, Paulo Sousa, Jörg Heinrich, Andy Möller (Michael Zorc, 89.), Karl-Heinz Riedle (Heiko Herrlich, 67.), Stéphane Chapuisat (Lars Ricken, 70.). Edző. Ottmar Hitzfeld.
Juventus: Angelo Peruzzi – Sergio Porrini (Alessandro Del Piero, 46.), Ciro Ferrara, Paolo Montero, Mark Iuliano, Angelo Di Livio, Vladimir Jugovic, Didier Deschamps, Zinedine Zidane, Alen Boksic (Alessio Tacchinardi, 88.), Christian Vieri (Nicola Amoruso, 73.). Edző: Marcello Lippi.
Gólszerző: Riedle (29., 34.), Ricken (71.), ill. Del Piero (64.).
Sárga lap: Paulo Sousa, Ricken, ill. Porrini, Iuliano.
1997–1998
32 év után ért fel a csúcsra a Real Madrid, a Juventus két év alatt a második döntőjét is elbukta. A találkozó egyetlen gólját a későbbi madridi sportigazgató, Predrag Mijatovics szerezte.
A sorozat érdekessége, hogy egyetlen csapat sem tudta veretlenül befejezni, a Real Madrid a csoportmeccsek során a Rosenborg otthonában kapott ki.
Real Madrid–Juventus 1-0 (0-0)
1998. május 20. Amsterdam, ArenA, 50 000 néző, vezette: Hellmut Krug (német).
Real Madrid: Bodo Illgner – Fernando Hierro, Manuel Sanchis, Christian Panucci, Roberto Carlos, Raúl (José Amavisca, 90.), Christian Karembeu, Clarence Seedorf, Fernando Redondo, Predrag Mijatovics (Suker, 89.), Fernando Morientes (Jaime, 82.). Edző: Jupp Heynckes (német).
Juventus: Angelo Peruzzi – Moreno Torricelli, Paolo Montero, Mark Iuliano, Angelo Di Livio (Alessio Tacchinardi, 46.), Didier Deschamps (Antonio Conte, 78.), Edgar Davids, Gianluca Pessotto (Daniel Fonseca, 71.), Zinedine Zidane, Alessandro Del Piero, Filippo Inzaghi. Edző. Marcello Lippi.
Gólszerző: Mijatovics (67.).
Sárga lap: Hierro, Roberto Carlos, Karembeau, Seedorf, ill. Davids, Montero.
1998–1999
Minden idők egyik legnagyobb fordulatát hozta ez a BL-döntő. Basler szabadrúgásából nagyon hamar szerzett vezetést a Bayern München. A Manchester United hiába támadta végig a meccset, csak gólhelyzetig jutott. A meccs végén a bíró jelezte a három perc hosszabbítást, egy szöglet után kapu elé lőtt labdát Sheringham pofozott be közelről Kahn kapujába.
A középkezdés után egyből elvesztette a labdát a német csapat. Jött egy újabb szöglet, és Sheringham fejesébe Solksjaer tette bele a lábát. Alig másfél perc alatt, két cserejátékos vezérletével megfordította a Manchester United a döntőt.
Manchester United–Bayern München 2-1 (0-1)
1999. május 26. Barcelona, Camp Nou, 90 000 néző, vezette: Pierluigi Collina (olasz)
Manchester United: Peter Schmeichel – Gary Neville, Ronny Johnsen, Jaap Stam, Denis Irwin, David Beckham, Nicky Butt, Ryan Giggs, Jesper Blomqvist (Teddy Sheringham, 67.), Dwight Yorke, Andy Cole (Ole Gunnar Solskjaer, 81.). Edző: Alex Ferguson
Bayern München: Oliver Kahn – Lothar Matthäus (Thorsten Fink, 80.), Markus Babbel, Thomas Linke, Samuel Kuffour, Michael Tarnat, Stefan Effenberg, Jens Jeremies, Mario Basler (Hasan Szalihamidzsics, 89.), Carsten Jancker, Alexander Zickler (Mehmet Scholl, 71.). Edző: Ottmar Hitzfeld.
Gólszerző: Sheringham (90.), Solksjaer (90.), ill. Basler (6.)
Sárga lap: Effenberg.
1999–2000
Három spanyol csapat jutott az elődöntőbe, közülük a Real Madrid és a Valencia vívta a finálét. Ez volt a sorozat történetének első olyan döntője – beleértve a BEK-et is –, amikor azonos országbeliek játszották a finálét.
Az 1999–2000-es szezon volt szintén az első, amikor 32-re bővítették a csoportkört és három selejtező fordulót rendeztek. A döntőt nagyon magabiztosan nyerte a Real Madrid. Azt a Valenciát verte, amely a sorozatban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó Barcelonát búcsúztatta az elődöntőben.
Real Madrid–Valencia 3-0 (1-0)
2000. május 24. Párizs, Saint-Denis, 78 759 néző, vezette: Stefano Briaschi (olasz)
Real Madrid: Iker Casillas – Michel Salgado (Fernando Hierro, 84.) Roberto Carlos, Aitor Karanka, Iván Campo, Steve McManaman, Fernando Redondo, Iván Helguera, Raúl, Nicolas Anelka (Manuel Sanchís, 79.), Fernando Morientes (Savio Bortolini, 71.). Edző: Vicente del Bosque.
Valencia: Santiago Canizares – Jocelyn Angloma, Miroszlav Djukics, Mauricio Pellegrino, Gerardo (Adrian Ilie, 68.), Gaizka Mendieta, Gerard, Francisco Farinós, Kily González; Claudio López, Miguel Angulo. Edző: Héctor Cúper.
Gólszerző: Morientes (39.), McManaman (67.), Raúl (75.).
Sárga lap: Salgado, Roberto Carlos, ill. Gerardo, Canizares, Farinós, Pellegrino.
