A hollandok szétfutballozták az olaszokat
Meggyőzően kezdte a meccset a világbajnok. Luca Toni előtt már a harmadik percben nagy helyzet adódott. Az olaszok fölényben játszottak, többet mozogtak, mint az előző meccsen a románok és a franciák összesen a kilencven perc alatt. A hollandok néhány percig tanácstalannak tűntek, nem tudták előretenni a labdát, nem hagytak nekik helyet Pirlóék.
Negyed óra kellett ahhoz, hogy a narancsmezesek játékba lendüljenek. Egy kiugratás után az angol bajnokságban sokszor leszínészezett Ruud van Nistelrooy tizenegyest harcolhatott volna ki, ha elesik, mert elakadt Buffonban, de továbbment, a lövés meg mellé.
A hollandok egyre többet birtokolták a labdát, az olaszok fölénye oldódott. Van Nisterooy előtt újabb gólhelyzet adódott, majd egy vitatott szituációban a vezetést is megszerezte a Real játékosa. Egy kapu elől kivágott labdát tett vissza Sneijder, ebbe tette bele a lábát a lesen álló csatár. A labda védhetetlenül vágódott a hálóba. A helyzet csak elsőre volt vitathatatlanul les, ugyanis Panucci kint feküdt a pályán kívül. Mivel egyébként játékban volt, ezért ez kiolthatta a lesállást. Az megítélés kérdése, hogy miért volt kívül. Ha önhibájából, nincs les. Mivel másodpercekkel korábban egy teljesen természetes szituációban saját kapusa takarította ki, lehet úgy venni, hogy önszántából került ki. Véleményes, sokat fognak még tanakodni ezen.
Alig öt perccel később a gólpasszt adó Sneijder növelte a holland előnyt. Ez már az olasz zavarnak is volt köszönhető, a védelem sehol nem volt egy szöglet miatt. Abból Toni kis híján egyenlített, de Van Bronckhorst a vonalról mentett, majd ő tette fel a labdát. Azzal Dirk Kuyt befűzte az impotens Zambrottát, visszatette Sneijdernek, aki a kimozgó Buffon mellett a rövidbe centizett.
A hátralévő percekben Van Nistelrooy elől kellett Buffonnak nagyot védenie, másodpercekkel a vége előtt a végig jó Di Natale alig lőtt kapásból fölé.
A folytatás utáni első negyedórában nem tűnt úgy, hogy a jelentős hátrányba került világbajnok mindent feltesz az egyenlítésre. Nagyobb helyzet nélkül telt el az első negyedóra, viszont a valamelyest kinyíló olaszok védelmében egyre nagyobb lett a káosz.
Pirlo szabadrúgása alig ment mellé, majd Alessandro del Piero beállásával lett jóval élénkebb a játékuk. A 33 éves csatár több megmozdulással jelezte, még nem adták fel. Antonio Cassano érkezése tovább erősítette ezt a képzetet. Egy újabb védelmi kihagyásig.
Ez is ugyanúgy bosszulta meg magát, mint a második gólnál: az előbb Fabio Grosso helyzetét védő Edwin vab der Sar Pirlo szabadrúgását is hárította. Ebből már fordultak is a hollandok, van Bronckhorst ugratta ki Dirk Kuytot, aki Buffonba lőtte a labdát. A kipattanó az övé lett, visszatálalt az előbbi passzadónak, aki fejjel beállította a végeredményt.
Az utolsó tíz percre két olasz helyzet maradt, kihasználatlanul.
A hatékony hollandok teljesen érthetően győzték le a sok helyzetet kidolgozó és szerencsétlen, hátul viszont teljesen káoszos világbajnokot. Lehet persze takarózni Fabio Cannavaro sérülésével, azonban a realos védő formája alapján vele sem lett volna jobb a helyzet.
Az Eb eddigi legjobb meccsét láthattuk, látványos játékkal, helyzettel, vitatható bírói ténykedéssel.
Marco van Basten
Nem számítottam rá, hogy három góllal nyerünk. A világbajnok ellen nem is lehettek ilyen céljaink. Azt vártam, hogy az elsőtől az utolsó percig legyünk fegyelmezettek, egységesek, és a mérkőzés után is maradjon reális esélyünk a továbbjutásra a csoportból. Örülök, hogy ilyen jól játszott a csapat, de még két nehéz találkozó van előttünk, ezért holnaptól már a ránk váró feladatokra koncentrálunk.
Roberto Donadoni
Vannak olyan meccsek, amikor semmi sem sikerül. A gólok előtt naivak voltunk. Az első találatot szerintem lesállás előzte meg, de ennek nincs jelentősége. Most már előre kell néznünk. A románok ellen muszáj megmutatnunk, hogy mire vagyunk képesek. Nehéz helyzetbe kerültünk, de még nincs veszve semmi.
