Oroszok, ukránok, a spanyoloknak egyre megy
Minden eddiginél fontosabb, hogy mi szerezzük az első gólt, mert az oroszok jól kontráznak, mondta a meccs előtt a spanyolok középpályása, Xavi, akit szövetségi kapitánya a világ három legjobb játékosa közé sorolt. (Végül 12 kilométert futott, 91 százalékos magabiztossággal passzolt, vagyis alig volt eladott labdája.)
A spanyolok úgy is kezdtek, hogy uralni akarják a meccset, már az első negyedórában lövésig jutott Torres és David Villa, ekkor azonban még nem találták el a kaput. A huszadik percben viszont már igen.
Sirokov a felezővonalról próbálta játékba hozni a csatárokat, de egy spanyol védő úgy lépett közbe, hogy negyvenméteres passzal azonnal indította Fernando Torrest, Kologyin próbálta kiszorítani, de visszapattant a csatár elé a labda, aki tíz méterről felmérte, hogy nem lehet a kimozduló Akinfejev mellett elpasszolni, így a felzárkózó Villa elé gurított, ő meg tíz méterről a kapu közepébe lőtt.
Három perc múlva az oroszok kis híján egyenlítettek, Szicsov szélről belőtt labdáját legalább két védő elnézte, amely így Pavljucsenko elé került, a csatár nyolc méterről lőtt, a kapufa mentett. Az ellentámadásból Torres újra gólt szerezhetett volna, de nem sikerült. David Villa állandó veszélyt jelentett a folytatásban, a védők mögé belőtt labdákat rendre megjátszotta, tüzelt is, ha módja volt rá, éles szögből is tesztelte Akinfejevet.
A 44. percben Villa tökéletes passzt kapott a sokat futó és a játékot élvező Iniestától, azonnal lőtt, a kimozduló kapus lábai közt csúszott a labda a kapuba.
Az oroszok gyorsan játszottak, a felezővonalnál jól háromszögeltek, de a kapu előtt tanácstalanná váltak.
A második félidőre sem változott a helyzet, az oroszok erőlködtek, volt egy-két veszélyesebb lövésük, a spanyolok ellenben sokkal kreatívabban játszottak. David Villa a 74. percben szerezte meg harmadik gólját, de már előtte is volt esélye.
A harmadik gól előtt kiváló keresztlabdát kapott, a tizenhatoson belülre érve nem tudta kifelé terelni őt Sirokov, a csatár visszavette a labdát, tizenkét méterről a rövid sarokba lőtt.
David Villa egymaga öt gólig juthatott volna, mert a védők kétszer mentettek előle, egyszer pedig tizenhét méteres lövését Akinfejev vetődve fogta.
Az orosz csapat nem tört meg, bár a védelem tagjai sokszor csak keresték a labdát, könnyen dőltek el a lövőcselekre, és a középpályáról is hiányzott egy ember, aki képes lenne megjátszani a csatárokat. Hogy Guus Hiddink is sokkal többre számított, és némileg ő is tanácstalan volt, arra jó példa, hogy Bisztrovot becserélte, majd nemsokára le is hívta.
A végén Pavljucsenko, a legaktívabb orosz négy méterről fejelt a léc alá - az Eb hetedik meccse volt az első, amelyiken mindkét csapat gólt szerzett -, és ha Szemak hat méterre a kaputól jól veszi át a labdát, akár szorosnak tűnő eredmény is születhetett volna. De túl sokat pepecselt.
A kontrából Villa Xavit szöktette, aki kapásból lőtt, a kapus még hárított, de Fabregas három méterről előrevetődve - majdnem biztos, hogy lesről - a kapuba fejelt.
A spanyolok a két évvel ezelőtti világbajnokságon ugyanilyen magabiztos győzelemmel rajtoltak, akkor az ukránokat verték, igaz a legjobb nyolc közé mégis az ukránok jutottak, míg a spanyolok kiestek a franciák ellen.
Luis Aragonés Suárez
"Örülök a győzelemnek, de úgy érzem, az első félidőben szerencsénk is volt, az oroszok óriási nyomást gyakoroltak ránk, a vezető gólunkig nehéz pillanatokat éltünk át. Villa fantasztikus képességű játékos, ugyanez igaz Torresre is, ha jó formában van."
