Masszív horvátok vertek töketlen németeket
A papíron pályaválasztó horvát válogatottban némi meglepetésre bent ragadt az osztrákok elleni mérkőzésen észrevehetetlen Kranjčar, kimaradt viszont a szintén felejthetően teljesítő Petrić, helyette a bal szélre Rakitić került. A németek a lengyelek elleni győztes csapattal kezdtek, igaz, nem is nagyon volt okuk változtani.
Az első negyedóra mezőnyjátékot hozott, a horvátok - okulva a németek első meccsén látottakból - lezárták a széleket, és ha kellett, szabálytalanságokkal törték meg a német támadásokat. Fritz és Podolski szinte megjátszhatatlan volt, a horvátok pedig a középpályán megszerzett labdákkal bátran, de kevés veszélyt okozva indultak Lehmann kapuja felé.
A 24. percben az első kaput eltaláló lövésből, sőt az első épkézláb támadásból megszerezte a vezetést Horvátország, Pranjić remek beadására az elalvó Jansent megelőzve robbant be Srna, és közelről esélyt sem adott Lehmannak. A gól után is támadásban maradtak a horvátok, öt perccel később Kranjčar meg is duplázhatta volna az előnyt, de nyolc méterről, középről sem sikerült eltalálnia a kaput.
Ébredeztek a németek is, előbb Ballack bombázott harmincról kapura szabadrúgásból, majd egy ötösön belüli kavarodást hagytak kihasználatlanul. Egy szöglet után Metzelder bólintott fölé nagy helyzetben, a félidő második fele egyértelmű német fölénnyel telt, mégis a horvátok hagytak ki óriási ziccert: ismét Kranjčar hibázott, szinte ugyanonnan, most viszont legalább a kaput, illetve a kapust eltalálta.
A szünetben Löw Odonkor behozatalával hátrébb vonta az első meccshez képest valóban lényegesen szürkébb Fritzet, a bizonytalan Jansen helyett így Lahm lett a balhátvéd. A változtatások annyi eredményt hoztak, hogy a németek lényegesen többet birtokolták a labdát, de helyzeteket nem tudtak kialakítani, a horvátok pedig visszahúzódtak, és magabiztosan rombolva várták, hogy kontrázhassanak.
És a lehetőség jött is, bár ehhez kellett egy nagy adag szerencse is: Rakitić lőtte be a labdát a jobbszélről, de a labda irányt változtatott Podolskin és a kapu felé pattant. A befele mozgó Lehmann - kicsit lassan reagálva - visszavetődött, de csak a kapufára tudta tolni a labdát, a kipattanót Olić könnyedén passzolta az üres kapuba.
A második gól megfogta a németeket, beletelt jó tíz percbe, mire megindították halovány offenzívájukat a szépítésért, amely végül 79. percben született meg: Ballack próbált Klose felé lefejelni egy beadást, de az egy horvát védőről Podolski elé pattant, aki habozás nélkül a kapuba vágta a labdát.
Még el sem végezték a középkezdést, Löw máris behozta Kuranyit, ennek ellenére még komoly nyomás alá sem tudták helyezni a horvát kaput, sőt inkább a német térfélen folyt a játék az utolsó percekben. Elszabadultak az indulatok is, Schweinsteiger megunva a horvátok időhúzását ellökte ellenfelét, amiért (túlságosan szigorúan) pirosat kapott.
A nem különösebben magas színvonalú mérkőzésen tulajdonképpen megérdemelten győztek a horvátok, hiszen Pletikosának nem akadt komoly védenivalója sem, a németek pedig valószínűleg nem számítottak ilyen masszív ellenfélre, cseréik nem jöttek be, képtelenek voltak felpörgetni a játékot. Izgalmas utolsó fordulóra számíthatunk.
Slaven Bilic
Nagyon elégedett vagyok, minden játékosom százszázalékos teljesítményt nyújtott, különben nem is nyerhettünk volna egy ilyen erős csapat ellen. A győzelmünk megérdemelt, mert több veszélyes helyzetünk volt és a mérkőzés jelentős részében jobban játszottunk ellenfelünknél. Mi irányítottuk a játékot és az történt a pályán, amit mi akartunk.
