A küzdelmek anyja

Az örök ellenségek derbije, avagy A küzdelmek anyja, ahogy Görögországban nevezik az Olympiakosz-Panathinaikosz összecsapásait. Ez a két futballklub Görögországban, a köztük (és rajongóik) közötti rivalizálás rendkívüli méreteket ölt. A két csapat mérkőzéseit nem csak a fővárosban, hanem egész Görögországban nyomon követik. Természetesen mindkét szurkolói tábor saját csapatát tartja a legsikeresebb görög csapatnak. A rivalizálás nem áll meg a focinál, áthúzódik a kézlabdára, kosárlabdára és vízilabdára is. A rivalizálás szociális, kulturális és régiós különbözőségekre vezethető vissza. Miután 1925-ben megalapították az Olympiakoszt, lehetőséget adott a szegényebb rétegeknek, hogy kifejezhessék elégedetlenségüket a gazdagokkal szemben, akiket a Panathinaikosz testesített meg. Ezen kívül az Olympiakosz egész Görögországból szerzett magának híveket, leginkább a szociális és politikai igazságtalanság által sújtott rétegekből. Mostanra már eltűntek ezek a szociális és kulturális problémák, a két rajongótábor között nincs már ilyen különbség.

Olympiakosz

Pireusz, vagyis az athéni kikötő csapata, egyik a három nagy focicsapatnak Görögországban. Mindig is a legnépszerűbb görög csapat volt, színük a piros. Szurkolói főleg a munkásosztályból jönnek, de sikerei miatt most már a többi rétegből is sokakat maga mellé állított. Nekik van a legnépesebb szurkolótábora, az újságok becslései szerint minden harmadik görög focirajongó nekik szurkol. Érdekes, hogy a szerb Crvena Zvezda csapatának szurkolóival mély barátságot sikerült kialakítani, nagyon sok Olympiakosz szurkoló megy a Zvezda meccseire, főleg ha a nagy rivális, az FK Partizan ellen játszanak.

Panathinaikosz

Röviden P.A.O. A legrégibb klub, színük a zöld. Panathinaikos a belváros csapata, szurkolói a közép- és felsőosztályból kerülnek ki, ezzel együtt a hagyományos, klasszikus athéni kultúrát képviselik. Az utóbbi évek sikertelensége miatt rajongóik frusztráltak, főleg a legszervezettebb csoport, a Gate 13 elégedetlen csapata teljesítményével.