Mit keresnek a mini Minik az atlétikapályán?
Nagy világversenyeken pár éve már nem a versenybírók és segítőik rohangálnak a dobóatléták szereiért, mert akkor egy döntő alatt simán összejönne nekik 12-15 kilométer gyaloglás, és ha megvan a technikai segítség, senki sem lófrál szívesen órákat.
Eddig jobbára egyszerű vázú gépeket használtak, volt négy kerekük egy mini plató, ahová diszkoszt, gerelyt, kalapácsot lehetett tenni és slussz. Az angolok azonban nem lennének eléggé angolok, ha nem a saját tervezésű autójuk kicsinyített mását használnák az olimpiai stadionban. Így a gyepen mini Mini Cooperek cikáznak fel és alá a szerekkel.
A távirányítós kocsik körülbelül egy méter hosszúak, a napfénytetőt kivágták belőlük, mert jóval praktikusabb felülről betölteni a szereket, mint csomagtartót vagy ajtókat nyitogatni. A Minik nyolc kiló terhet bírnak el, egy-egy diszkosz, kalapács és súlygolyó vagy két gerely pakolható egy kocsiba. Az elektromos motorok nem igazán hatékonyak, 80 percig kell tölteni azokat, de csak 35 perc folyamatos működést bírnak. A pályán három Mini dolgozik, naponta mindegyik 6-6 kilométert tesz meg.
Az olimpián ott van az igazi Mini is, az olimpiai faluban illetve a helyszínek között szállítják velük az atlétákat és sportvezetőket.
