Hatékony volt az olimpiai csapat

Magyarország a pekingi három után nyolc olimpiai aranyérmet szerzett Londonban, ezzel az éremtáblázat kilencedik helyén végzett. Az aranyak többnyire mindent elhomályosítanak, de érdemes egy olyan statisztikát is készíteni: mekkora küldöttség érte el ezeket az érmeket.

Az összevetés megmutatja, a szigorított kvalifikáció mekkora igénybevételt jelent. Van, aki képességeiből kihozta a maximumot azzal, hogy olimpikon lehetett. És arra is utal, hogy milyen összetételű egy-egy küldöttség.

Magyarország 157 fős küldöttsége hozta össze a 17 érmet, amivel az európai ranglista negyedik helyére kerülnénk. Ha a kézisek vagy a női vízilabda bronza megvan, máris két hellyel lennénk előrébb, vagyis rögtön az oroszok mögé bejönnénk. Felesleges azonban ilyen kitételt tenni, mert nyilván pár századon múlt holland vagy német érem is.

A magyar sport sérülékenysége nyilvánvalóan Pekingben ütközött ki – szerencsére a két mostani doppingvétség még a játékok előtt volt, így nem homályosíthatta el a sikereket -, és ha az elit most átlag felett is teljesített, az ingatagságon nem árt változtatni. Pár hazai műhely abszolút világszínvonalon teljesít, kihozza az egyébként átlag feletti tehetségű versenyzőből a maximumot.

Országok	Éremszám/küldöttség (százalékban)
Grúzia	20
Azerbajdzsán	18,88
Oroszország	18,51
Kazahsztán	16,52
Örményország	12
Hollandia	11,24
Németország	10,97
Magyarország	10,69

Magyarország után Franciaország következik 10 százalékos hatékonysággal.

Érdekes jelenség a Kaukázusbeli országok illetve Kazahsztán jelenléte, amelyeknél a sport nemcsak verbálisan nemzeti ügy, a kazahoknál nyilván semmire nem lesz gondja az életben annak, aki aranyéremmel távozik. (Mind a négy súlyemelő házat és luxusautót is kap állítólag.)

A Kaukázus országai rendre kis küldöttséggel érkeznek, de rendre ki tudnak néhány olyan fizikai erejű sportolót állítani, akivel nem könnyű versenyezni. Grúzia ezúttal csak egy aranyat nyert, épp Ungvári Miklós ellenfele. A másik hatot birkózásban szerezték. Az azeriek két arany-, két ezüst- és három bronzérmet vittek el birkózásban, súlyemelésben és bokszban voltak még jók Londonban.

Velünk együtt Csehország is előrelépett, és ha nekünk olyan hoki valamint futballválogatottunk lenne, és mellette tíz érmünk az olimpián, sokan elfogadnák az állapotot. A spanyolokról nem is beszélve, mert 17 éremmel mennek ők is haza, csak nekik a július elseji futballdöntőben is jelenésük volt, meg is védték az aranyukat.

Szembetűnő, a régióban Románia menthetetlenül kezd leszakadni, nem egyszeri kisiklás volt, hogy Pekingből egyszámjegyű éremmel tértek haza, most sem tudták átlépni a kilences határt. Csapatsportágban pedig már csak a férfi vízilabdában vannak jelen.

Szerbiának most sem sikerült a férfi póló aranyát hazavinnie, egy tekvondós lány viszont megszerezte a várva várt aranyat, amire 2000 óta vártak, és amit Novak Djokovics sem tudott elérni.

A britek tizennyolc éremmel szereztek többet, jóllehet 240-nel több versenyzőt indítottak. Náluk megállapítható, hogy minőségileg nem javultak, bár természetesen hosszútávra tekintenek, ezért olyan sportágakban is elindultak, ahol semmi keresnivalójuk nem volt – a kézilabda valamint a röplabda nincs beágyazva a kultúrájukba -, és vélhetően a jövőben nem is lesz.