A kívülálló számára egy bob - de mondhatnánk a többi csúszósportágat is - irányítatlanul robog lefelé egy jégteknőben és valahogy véletlenszerűen eljut a célba. A dolog majdnem így néz ki, de valójában mégsem.

A legénységgel együtt 390 (kettes), illetve 630 kilós (négyes) bobok összesen négy korcsolyán siklanak. Ezek a korcsolyák kicsit sem élesek, teljesen lekerekítettek. A jobb csúszás érdekében ezeket csiszolják: hihetetlenül finom smirglipapírral vagy speciális zsebkendővel, amire gyémántpasztát vittek fel. Azonban arra nagyon kell figyelni, hogy a formájuk gömbölyű maradjon, mert ezt minden esetben ellenőrzik. Ha ugyanis lapossá válik, nagyobb lesz a csúszófelület, ami szabálytalan.

A négy korcsolya közül mindössze a két elsőt lehet irányítani, azokat is legfeljebb 12 fokos szögben lehet mozgatni két szalagkormány  segítségével. Ez nem igazi kormányzási lehetőség a bob alig fordul.

A kormányos annyit tehet, hogy finom mozdulatokkal próbálja a kanyarokban az íveken tartani a szerkezetet. A leghirtelenebb kormányzó kézmozdulat legfeljebb 1-2 centi kilengésű és egészen lassú.

A kanyarokban a bobra ható erőből minél többet meg kell tartani és mozgássá kell alakítani. Ebből lesz ugyanis a kanyarból való kimenetkor igazán nagy sebesség. Ha a bob túl magasra akarna csúszni a kanyarban, kiegyenletett íven kell tartani, nem szabad leszorítani, sem a kanyarban úgymond liftezni hagyni.

Az sem célravezető, ha a kanyar alján marad a szerkezet, mert akkor túl gyors lesz a kanyar végén, irányíthatatlanná válik és felszalad a jégteknő falára, ki is repülhet a teknőből, ez nem egy bobos halálát okozta már.