Cselgáncs

Egyelőre pont nélkül a tatamin

2008. augusztus 11., 13:29 Módosítva: 2015.05.21 05:13

Kísért a múlt, igaz csak kicsiben. A legtöbb magyar számára csak az 1992-es barcelonai olimpia (Kovács Anti, Csák, Csősz, Hajtós) óta lézetik a sportág, melyet mi következetesen judo-nak fogunk nevezni a köztudatban jobban meghonosodott cselgáncs helyett, már csak azért is, mert ez a neve. Akkor Hajtós Bertalan aranyát csalták el.

Annyiben emészthetőbb volt a történet, hogy ellenfele, a japán Toshihiko Koga a judo kiemelkedő alakja, háromszoros világbajnok, visszavonulása után pedig a női judo csapat szövetségi kapitánya lett Japánban. A bírói döntéseknél amúgy is bevett gyakorlat, hogy a mutatott teljesítménynél fontosabb a szemferdeség mértéke, az európai gülüknek nincs sansza ázsiai barátainkkal szemben. Most is valami hasonló történt. Marius Vizernek, az Nemzetközi Judo Szövetség elnökének (IJF) rövid soproni ámokfutása kevésnek bizonyult a Putyin vezette giga-lobby ellenében, így Ungvári Miklós nem juthatott tovább az orosz Amil Gadanov ellen.

Ha el is tekintünk a mérkőzés közbeni furcsaságoktól, másodpercekkel a vége előtt meginteni valakit azért, mert belenyúlt az ellenfél dzsudogijába – ez szerintem példátlan. Nagyjából az a kategória, mint lábhibát mondani döntő labdánál Wimbledonban, vagy 3 msp-et fújni a palánk alatt az NBA-ben. Vicc, gyalázat, átok és hazugság.

Ungvári nem titkoltan éremért utazott Pekingbe és erre minden esélye meg is volt, cséphadaróként számolta fel az ellenállást még a háromszoros Európa-bajnok Kedelasvili ellenében is, egyedül a tunéziai főbíróval nem bírt. Ennek ellenére igazi sportemberként viselte a vérforraló csalást, és Afrika szégyenét nem küldte ipponnal a kazánházba (mint ahogy bőszen javasoltuk neki) – elfogadta a történteket. Ungi 28 éves, még egy olimpia benne lehet, kitartást kívánunk a folytatáshoz.

A másik tatamira lépő magyar, Csernoviczki Éva hetedik lett, miután a románok ötszörös Európa-bajnokával, Alina Dumitruval hozta össze a balsors, aki végül az olimpiai aranyat is bezsebelte.

Szintén hetedik lett Baczkó Bernadett, aki a francia Barbara Hareltől kapott ki szerencsétlen körülmények között az 57 kg-os vigaszágon. Igazából mindketten passzív rezisztenciára rendezkedtek be, többszöri intések után (1 shido-ért cserébe kokát kap az ellenfél, a másodiknál már yuko-t) döntetlenre állt a meccs. A francia annyival okosabbnak tűnt, hogy remek marketinggel próbálta eladni a semmittevését és időről időre bemutatott egy tomoenage kísérletet (fejenátdobás), ám a valóságban ez csak abból állt, hogy Baczkó dzsudogijába csimpaszkodva hanyattvágta magát, hadd szálljon a por, hadd lássa a spori, akar ő veszettül. Egy perccel a vége előtt azonban lelepleződött, ő is beszebelte a szokásos intést – ismét döntetlen, ismét passzivitás.

Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor lerobbant Moszkvicsot tol be az ember. Karok nyújtva, megfeszítve, súlypont elől, fogak összeszorítva, törzsből előre dől az ember és tol, tol, tol. Ilyenkor az ellenfél számára elérhetetlenek a létfontosságú szervek, úgyismint láb, öv, hajtóka, dzsudogi vagy egyáltalán bármi, amin megfelelő fogást lehetne találni a dobás elindításához.

Már azt hittük, hogy jöhet a hosszabbítás és az aranypont, mikor a 28. fake tomoenage után egy valódit is becsempészett a tatamira a francia. Vizuális olvasók kedvéért, ez a következőképpen néz ki: az ember teljes testsúlyával maga felé rántja az ellent, miközben nemes egyszerűséggel hanyattesik. Esés közben lábával megtámasztja az ellenfél csípőjét, és annak tehetetlen lendületét felhasználva átfordítja a feje fölött.

Bernadettnek majdnem sikerült kézállásban megfognia a dobást, csak nem akart átesni a hátára, de végül néhány tűnődő pillanat után az oldalára borult, amit waza-ari-ra értékeltek a bírák, és ez tíz másodperccel a vége előtt a mi vérünk vesztét jelentette, különösen, hogy látszólag meg is sérült a menekülési kísérlet közben, ám meglehet inkább lelkét, mint bordaközi izmait fájlalta Berni.

Szólunk még a a dél-koreai Csoj Min Ho-ról, aki a döntőben egy másodszándékú kiemeléssel úgy fordította fel az Európa-bajnok Ludwig Paischert, mint kíváncsi kisgyerek az otthoni ékszerteknőst. Úgy lett olimpiai bajnok, hogy kivétel nélkül minden ellenfelét ipponnal gyalázta le – hihetetlen teljesítmény, jár az elismerő fejbólintás.

A további versenynapok elé némi ismeretterjesztéssel is szolgálunk.

A cselgáncsot Dr.Jugaro Kano-nak köszönheti a világ. Dr.Kano 1860-ban született és már igen fiatalon megtanulta a különféle "Jujitsu" módszereket, technikákat, majd 1882-ben kidolgozta saját rendszerét, amit Kodokan Jiu-do-nak nevezett el (a "ko" tanítást, a "do" az utat, a "kan" termet jelent). Ez teljes mértékben a Jujitsu rendszerén alapul, csak úgymond annak finomított formája. Dr.Kano ugyanis csak azokat a technikákat vette bele, amelyek szerinte a leghatásosabbak voltak, kihagyta azokat, amelyeket túlzottan veszélyesnek talált és kiegészítette a meglevőket saját fogásaival.

A judo elsősorban arra tanít, hogy meg tudjuk védeni magunkat, méghozzá nemcsak erőnkkel, hanem az eszünk segítségével is. A judoban sokáig nem is voltak súlycsoportos különbségek. Úgy gondolták, nem a kilók száma a lényeges, hanem a technika. A 60 kilós versenyző, ha gondolt egyet, kihívhatta versenyre a 120 kilós társát.

A versenyeken az ellenfelek mezítláb harcolnak, ruházatuk a kimonó vagy más néven judogi, mely erős vászonból készült nadrág és felsőrész. Az öltözetet összefogó öv színe jelzi a sportoló minősítését, sorrendben: fehér, sárga, narancssárga, zöld, kék, barna és fekete színű öv a versenyző egyre magasabb fokú tudását jelzi. A mester fokozatúak, azaz a fekete övesek további megkülönböztetésére szolgálnak a danok (dan), ezek jelölésére a fokozatnak megfelelő számú fekete csíkokat a kimonóra, illetve fehér csíkokat az övre.

A judo célja az ellenfelet dobással a földre vinni vagy 30 másodpercig leszorítani, esetleg a küzdelem feladására kényszeríteni (pl.: fojtással). Győzni lehet bírói döntéssel (vezetőbíró és két pontozóbíró van), segédpontokkal (waza-ari 7, yuko 5, koka 3 segédpontot ér) és ippon által (10 - teljes értékű ponttal), ennek feltétele, hogy az ellenfél a hátára puffanva szakítsa be a tatamit..