Néhány másodperc, csak ennyi hiányzott
Bár az utolsó másodpercekben eldőlt csaták a pekingi olimpián jellemzően nem a magyar versenyzők sikerét hozták, tízes listányit össze lehet állítani azokból a küzdelmekből, amelyekben hihetetlenül izgalmas végjáték alakult ki.
Már éppen búnak eresztettük volna a fejünket a gyenge olimpiai nyitány miatt, amikor a 84 kg-os kötöttfogású birkózók között feltűnt egy fiatalember – akitől a szövetségi kapitány, Struhács György a torna előtt az ötödik helyet szép eredménynek tartotta volna –, és erényeit tökéletesen kihasználva, parádés teljesítménnyel a döntőbe verekedte magát. Fodor Zoltán a fináléban a védekezésre összpontosított, olasz ellenfele nem is tudott vele mit kezdeni, és mindössze 15 másodperc hiányzott ahhoz, hogy megnyerje a döntőt – és vele a magyar küldöttség első aranyát. Minguzzi azonban utolsó támadásával meglepte a magyar versenyzőt, és elkeseredett akciójával 6-2-re megnyerte a döntőt. Hihetetlenül kevés hiányzott, és bár Fodortól az ezüst is gyönyörű eredmény, az utolsó másodpercek miatt nem volt teljes az öröme, hiszen aranyat szalasztott el.
A cselgáncsozó Ungvári Miklós kétszer hozta ránk a szívbajt, először a legjobb 32 között a háromszoros Eb-győztes grúz elleni, hosszabbításba torkolló mérkőzése során, amelyet a végig remekül dzsúdózó magyar aranyponttal nyert meg. Másodszor az orosz Gadanov ellen, akivel kiegyenlített mérkőzést produkált, és simán nyerhetett volna, ha a vezetőbíró nem minősíti vissza a magyar jukóját kokára. Ennek ellenére Ungvári bátran ment előre, sokkal aktívabb volt ellenfelénél, földharcra is kényszerítette, ám a kivörösödve drukkoló magyar szurkolókat hirtelen nyakon öntötték egy vödör jeges vízzel. Három másodperccel a vége előtt, döntetlen állásnál a vezetőbíró megintette Ungvárit, amiért az belenyúlt ellenfele judogijába. A magyar versenyzőnek pedig már nem maradt ideje ellencsapásra. Három másodperc, ennyi hiányzott.
A magyar női kézilabda-válogatott a pekingi olimpián kétszer is a hajrában döntött, szerencsére mindkétszer saját javára, és bár a németek elleni heroikus küzdelem többet ért, itt mégis a Brazília elleni mérkőzést kell kiemelnünk. A dél-amerikaiak ellen hiába vezettünk szinte végig, a második félidőt elrontottuk, a hajrára pedig már ellenfelünk fordult előnnyel; mivel felpörögnünk nem sikerült, már elkezdtünk barátkozni a vereség tényével, amikor két másodperccel a vége előtt, egygólos brazil vezetésnél (még épphogy nem időn túli) szabaddobáshoz jutottunk. A lövést az a Tomori vállalta magára, akit elsősorban hármas védőnek vitt magával a kapitány, most mégis hihetetlenül fontos volt, hogy a talpról eleresztett, életerős dobása utat találjon a blokk és a kapus kezei között. Utat talált, és bármilyen furcsa, magyar örömünnep tört ki a pályán a brazilok elleni pontmentés után.
Ha van magyar csapat, amely bármekkora hátrányban van, nem szabad leírni, az a férfi vízilabdacsapat. A roppant fontos nyitómeccset nem a legjobb előjelekkel kezdtük Montenegró ellen, de a harmadik negyed elejére megszerzett háromgólos előnyünknél azt gondoltuk, tükörsima győzelmet aratunk. Nem így lett. Montenegró kihasználta, hogy ritmust tévesztettünk, és nemcsak egyenlített, egy perccel a vége előtt a vezetést is átvette. A csoport megnyerése elsődleges fontossággal bírt, hiszen így nem kellett negyeddöntőt játszanunk. Az utolsó magyar támadás során még előnyt sem kaptunk, akcióból kellett tehát megoldani, csapatunk erejét mutatja, hogy az egyik olimpiai újonc, Varga Dénes vállalta a mindent eldöntő lövést, és annak rendje és módja szerint nem is hibázott. A következmények ismertek és roppant örömteliek!
Női pólósaink ennél is tovább mentek, a harmadik helyért lejátszott mérkőzésen hosszabbítás után ötméteresekkel szenvedtek vereséget, méghozzá úgy, hogy egyszer döntetlenre adtak egy megnyert mérkőzést, egyszer pedig megmentettek egy elveszítettet – mindezt egy meccsen belül. A negyedik negyedben Valkai góljával vezetünk, Horváth Patrícia védett, labdát szerzett, úgy nézett ki, megvan a bronz. De még egyszer támadhattak az ausztrálok, húsz másodperccel a vége előtt megkapták az előnyt, 8 másodperccel a dudaszó előtt kihasználták. Hosszabbítás, itt már mi kapaszkodunk, kétszer is vezet Ausztrália, mindkétszer egyenlítünk, utoljára 11 másodperccel a hosszabbítás vége előtt Kisteleki lő, 9-9-re alakítva az állást. Ötméteresek, hibák itt is, ott is, a negyedik pártól az első hibáig lőnek a végletekig elcsigázott lányok, mi követjük el, Ausztrália a bronzérmes. A magyar játékosok összetörten ülnek a medence partján, pedig fantasztikus volt, amit véghezvittek.
Női tőrcsapatunktól érmet reméltünk, az elődöntőben azonban úgy tűnt, az Egyesült Államok esélytelenek vagyunk, hiszen az amerikaiak óriási előnnyel érkeztek az utolsó párhoz. Mohamed Aida 33-19-es hátránynál vette át a pástot az előtte asszóját 7-1 arányban elveszítő Knapek Edinától, semmi nem utalt rá, hogy lesz miért izgulnunk. Mohamed azonban minden mindegy alapon megindult, és egészen elképesztő csodát téve 14-2-re nyerte meg saját asszóját – de sajnos ez is kevésnek bizonyult. Harminc másodperccel a vívóidő lejárta előtt felhozta a csapatot egy tusra, a megszeppent amerikai pedig annyira elbizonytalanodott, hogy valóban elhittük, Mohamed Aida minden idők egyik legnagyobb vívóteljesítményével döntőbe juttatja csapatunkat. Ám három másodperccel a vége előtt Erinn Smart ért el tust, így 35-33 arányban kikaptunk, de a magyar tőröző teljesítménye sokáig emlékezetes marad.
Cseh László Michael Phelpst nem tudta legyőzni, de az amerikai egyeduralomban reménykedő tengerentúliaknak azért kétszer is kiintegetett, hogy nem úgy van az. Különösen kétszázon ment csodálatosan a magyar klasszis, aki elmondása szerint azt a taktikát választotta, hogy nem volt taktikája, ment, ahogy csak bírt. Bár Phelps győzelmét nem fenyegette veszély (ismét világcsúccsal győzött), az ezüstért Cseh a szintén amerikai Lochte-vel bonyolódott óriási csatába, amelyet két századdal nyert meg, 1:56,52 mp-es ideje új Európa-csúcs.
Mincza-Nébald Ildikó a szakág egyetlen érmét szerezve bronzot hozott női párbajtőrben, nem mindennapi izgalmak után. Az elődöntőben iszonyatos küzdelemben, hosszabbítás után, egyetlen tussal maradt alul a román Ana Branza ellenében. Az ilyen vereség pedig általában a versenyzők kedvét szegi a csalódottak döntőjének is nevezett bronzmérkőzés előtt. Úgy tűnt, nincs ez másként a magyar klasszis esetében sem, hiszen Athén negyedik helyezettje 8-3-as hátrányban volt kínai ellenfele ellen, de aztán megrázta magát, nagyot küzdve előbb egyenlített, 15-11 arányban megnyerte a csörtét, ezzel pályafutása legszebb eredményét elérve bronzérmes lett élete bizonyára utolsó olimpiáján.
A Kolonics György tragédiájától nem összeroppanó, hanem abból erőt merítő kenu kettesünk ezer méteren elért harmadik helyét akkor tudjuk igazán értékén kezelni, ha tudjuk, mindössze néhány hetet készült együtt a Kozmann György, Kiss Tamás kettős. A mindössze 21 éves kenus remekül húzott együtt rutinos társával, ennek köszönhetően a féltávnál hatodik helyen haladó egység elképesztő hajrát tudott nyitni, és bár a németek és a fehéroroszok egymás ellen dönthettek az aranyról, a magyar páros hatalmasat finiselve hajszállal megverte a román egységet, és arannyal felérő bronzzal jutalmazta meg a szurkolókat.
Az olimpiára utazó legnépesebb magyar atlétakülönítmény férfi diszkoszvetésben állt rajthoz, három versenyzőnk közül azonban csak Fazekas Róbert jutott a tizenkettes döntőbe. A magyar atléta nagyon akarta bizonyítani, hogy az őt ért támadások ellenére a sportág elitjének tagja, erőfeszítéseit pedig a lehető legkisebb különbséggel koronázta siker. A nyolcas döntőért zajló vetélkedésben második kísérletére 63.43 métert dobott, miközben a végül kilencedik helyen végzett spanyol Pestano egyetlen centire maradt csak el tőle, így a magyar folytathatta a döntőben. Itt már nem sikerült javítania (a hetedik helyezettől csaknem két méterre maradt el), de a döntőbe jutást remek versenyzéssel, izgalmas csatában harcolta ki. Ha hozzátesszük, hogy ráadásul az olimpiai kvótát is csak az utolsó pillanatban tudta megszerezni, duplán dicséretes a teljesítménye.
Kommentek
2008.08.26 19:42:17lemon1975
Hát ember legyen a talpán aki ezek közül ki tud választani egyet! Mondjuk amitől majdnem megütött a guta az Fodor Zoltán döntője volt. Hihetetlen, hogy egy olyan meccsen ahol semmi nem történik ott az utolsó pillanatban ki lehet kapni. :( Aztán nyilván Kozmannék bronzérme a legkedvesebb majdnem mindenkinek, de nem értem ez, hogyan kerül egyáltalán ide?! Mihez hiányzott csak néhány másodperc?! Az övék az egyik legnagyobb siker amit elértünk ezen az olimpián szerintem! Aztán az egyik legnagyobb dolog Fazekas Robi teljesítménye azok közül amit láthattunk. Ahonnan ő jött és ahogyan felküzdötte ide magát a saját erejéből az tiszteletre méltó az athéni balhé után ahol teljesen nyilvánvalóan nem doppingolt! Legalábbis amennyire a többik sem... Viszont az is elég érthetetlen, hogy ő, hogy kerül ide? OK, értem én, hogy alig jutott be a döntőbe, de ez akkor sem ugyanaz mint a többi!
2008.08.26 19:44:54Allin(HUN)Gary
csak. Neki is kijár minden elismerés és tisztelet.
Én a magyar kézis csajoknak adtam volna a pontot a németek ellen.
2008.08.26 19:48:11lemon1975
Amúgy szerintem messze a legizgalmasabb Mohamed Aida asszója volt! Ott aztán a teljes letargiától eljutott az ember a csendes reménykedésen át a csodálatig majd a habzó szájjal üvöltözésig. Hogy a végén koppanjon akkorát mint vakond a 4-es metró működő fúrópajzsán... Ennek ellenére amit Aida művelt az egyszerűen emberfeletti! :)
2008.08.26 20:21:08Chiro2
A legnagyobb főhajtás Fodornak, de nem lett volna igazságos, ha nem az olasz nyer.
2008.08.26 20:32:21latka73
Helló!
Nézzétek már meg, hogy jól láttam e? Az éremtáblázatnál Magyarországra kattintva döbbenten vettem észre, hogy az index kihagyta a Kovács-Janics párost, mint aranyérmet szerzetteket. Az eszem megáll
2008.08.26 20:43:26NAR
A férfi kardcsapat 45:44-es veresége is szűk volt...
2008.08.26 21:08:35agyar
Nekem Kiss Gergőnek a férfi 400 méteres vegyesúszásban elért 6. helye a legszebb.
Ha a "nagy" Phelps, vagy "Ezüst Lackó" is olyan "uszodában" edzene, mint Gergő Ajkán, szoros lehetett volna a verseny hármójuk között.
Gergő! Nekem Te vagy a bajnok!
2008.08.26 22:12:36iBKV
lemon1975: Remekül érzékeltetted, le a kalappal :) Kozmann-Kiss nem ide tartozik, mert nem csúsztak le semmiről, de mondjuk érdekesen néztem ki ágyon állva, üvöltözve, habzó szájjal, majd a befutó után könnyes szemmel...
2008.08.26 22:14:05iBKV
Off:(Elnézést az index.hu-tól, mert konkurenciáról másolok, de ez a megfogalmazás kerek, egész és tökéletes.)
Mi a véleménye az olimpiai kudarcról? Nem kéne a politikusoknak magukba nézniük? [cseripapa]
Azt szeretném mondani önnek, és mindenkinek, hogy én büszke vagyok minden sportolónkra, aki kijutott az olimpiára. Mindegyikre, aki győzni akart, küzdeni akart, és bármilyen eredményt ért el, és tovább akarja képviselni a magyar sportot a világban. Értékelni kell, hogy mit jelent a 21. helyezés, és ahol rossz volt a szereplés, az miért. De most az aranyérmeseink és érmeseink ünneplése a feladatunk, aztán majd meglátjuk, hogy mit jelent a kudarc. Nem a politikusok szerepeltek az olimpián, de biztos igaz, hogy a sportirányítás, igazgatás minősége kihat a sportteljesítményekre is. De ne ítéljünk előre, sommásan pláne nem, bennem még azok az örömteli pillanatok élnek, amelyet a pólósaink győzelmének perceiben éreztem, ne ébresszen fel, köszönöm.
2008.08.26 22:15:02iBKV
ja és lemaradt: Suchman Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke
2008.08.26 22:25:51-evi-
Hmm, valóban kimaradt a Janics-Kovács páros, no meg a bronzérmesek közül a Kozmann-Kiss kettős is ...
Bár azok után,h a vízilabdázó Varga Tamás két különböző személyként szerepel az olimpikonok között (vízilabdázó és kétpárevezős is egyben), és Kiss Gergely vízilabdázó sem került a magyar résztvevők közé, már semmin sem csodálkozom... Bár utóbbinál vagy a "dr" előtag vagy a több hasonlónevű sporttárs kavarhatott be... Mondjuk azt hiszem egyik sem kellene,h akkora problémát okozzon... :S
2008.08.26 23:09:40fűzfavirág
És mintha a női tőrcsapat is elveszett volna az éji homályban... miután olyan szépen emlegetik őket a cikkben, az éremtáblázaton nincsenek rajta. Azért ennél nem nehéz jobb munkát végezni, sportgéza!
2008.08.26 23:46:47molnibalage
Minza Ildikó. Aidát sajnos nem láttam.
2008.08.27 00:30:29robinsoncaruso
én a norvég-koreai női kézi elődöntőre szavaznék. pár másodperccel a vége előtt a koreaiaknak összejött az egyenlítés. de...
norvég kapus kidobja középre, indul az akicó - és már ott is a norvég gól. dudaszó előtt vagy után, nem tudom - óvtak is a koreaiak. hiába.
2008.08.27 01:47:02sniper
Lehet, hogy csak nekem volt izgalmas, de az idei elso magyar olimpiai bajnokot sem kellene talan kihagynotok. Szerintem a kovetelmenyeknek ("Az elsőben a magyar versenyzők részvételével zajlott események közül választhatják ki a legizgalmasabbat.") megfelel.
Az o eredmenye meglepetesnek talan nem mondhato (bar nehany honapja Milanoban csak 8. lett az EB-n), de tovabbra is ugy erzem, hogy egy olyan sportolonak, aki igen hosszu ido () utan nyeri meg az elso aranyat egeszen 750 m-ig kiegyenlitett versenyben, mindenkeppen helyet kell kapnia ezen a listan.
Izgalmakbol sem volt hiany, -> http://sportgeza.hu/2008/peking/vajda_lehet_a_nemzeti_hos/
Tehat Vajda Attila, es mindannyiuknak max. respect.
2008.08.27 01:48:47sniper
Az index fejlesztoinek ajanlom figyelmebe az nl2br() fuggvenyt. Szivesen.
2008.08.27 01:52:03szüzann
latka73: igen! A nevüknél ott az érem jelölés, de az érmeknél nincs ott a nevük :(
Rendkívül méltánytalan a lányokkal szemben!
Ebből is látszik, hogy van különbség arany és arany között! :(
Egyébként a Kozmann Gyurit teljesen megértem!
Akit egyszer megcsapott (valahogyan) az elmúlás szele, (Nyugodj békében Koló!!) az másképpen látja az életet, amelyet végre szeretne MEGÉLNI! Ezért nézem/hallgatom mélységes szánalommal az önmagukat sajnáló szurkolókat, akik nem tudják elfogadni Kozmann Gyuri döntését. Nekem is lesz hiányérzetem, ha nem lesz ott a - ahogyan ő mondja "kőkeményen" csak "keményen" (mint ahogyan hatalmas az űr a Koló halála miatt is a lelkemben) de Kozmann Gyuri (is) már "megcselekedte, amit megkövetelt a haza". Olyan rövid az élet! Éljünk!
Az olimpián nyújtottakért és a mindennapi küzdelmekért le a kalappal a sportolóink előtt!
2008.08.27 09:02:25szakip
Én annak a malacfejű Aján Tamásnak adnám a citromdíjat, aki ott pöffeszkedik az eredményhirdetéseken, ahelyett, hogy a magyar sportért dolgozna.......
2008.08.27 09:42:12dzson do
acsafilag
2008.08.27 11:28:23xanad
én a Fazekas Róbertnek gratulálnék leginkább: egyrészt kiderült, hogy tisztán is az élbolyban tud maradni, másrészt meg eredménye rámutatott arra, hogy a teljesítménysportokban csak koksszal lehet dobogóra állni (bár nyilván a szer önmagában nem elég)